Sebő-együttes

A héten Podgoricában jártunk, a Montenegrói Nemzeti Színházban léptünk fel. Ez önmagában is elég nagy dolog (lesznek fényképek), de a lényeg, hogy a csaptunk egy kis felkészülést a szombati Sebő-klubra.

Ugyanis – ahogy modorosan mondani szokás – szombaton rendezi meg a már-már hagyománnyá vált repertoárismeret vizsgát Sebő tanár úr. Az idei lesz a negyedik ilyen nyilvános vizsga, és tulajdonképpen örömteli, hogy már annyian vannak, hogy nem is jut hely mindenkinek az est folyamán.

Nos visszatérve a felkészülésre, Montenegróban szemére vetettük Sebőnek, hogy túlságosan is engedékeny a hallgatókkal, aki erre persze feldühödött és rendet vágott a szegény podgoricai próbababák között. Ki tekerőt, ki gardont kapott, egyiküknek még a keze is leszakadt. Nem lennék most a hallgatók helyében...

fotó: Pápai Sarolta

Sebő-klub, 2012. május 12., este hét óra

Budavári Művelődési Ház,

1011 Budapest, Bem rakpart 6.

www.bem6.hu

•• Perger László • május 11. 11:00 • ajánló • 0 hozzászólás

"A nemzeti öntudat kész, vigyázni kell rá!"

Tizenhetedik Online, 2012. április

Mi vagyunk Európában az egyetlenek, akiknek nincs szüksége kínlódásra, erőlködésre. Nekünk ez már készen van. A XVI. századra készen volt az együvé tartozás tudata – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Sebő Ferenc Kossuth-díjas művész. A beszélgetésben részt vett Virág Mihály, rákoscsabai önkormányzati képviselő is, akinek a Nemzeti dalra vonatkozó kérdésére meglepő választ adott a művész.

– Sebő Ferenc Rákosmentén "avatta föl" Kossuth-díját, amit a március 15-i fellépés előtt vehetett át egy nappal. Hogy telt az első 24 óra Kossuth-díjasként?

– Mindjárt idesiettünk, próbáltunk, hogy a műsor minél jobban sikerüljön. Az első Kossuth-díjas napom Rákosmentéé volt.

– Hajnal Csilla, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház igazgatójának kérésére külön programot szerkesztett erre az alkalomra.

– Igen, műsorunk bemutató volt. A zenéket kiegészítettük korabeli és mai dokumentumokkal, és előadóművészeket is felkértünk előadásukra. Szóval ez egy Rákosmentére készült, külön műsor volt.

– Ön jónéhány kitüntetés birtokosa: SZOT-díj, Állami Díj. Jelent-e ez a Kossuth-díj valami mást ebben a sorban?

– Annyiban igen, hogy ez az első olyan kitüntetés, amelynek az indoklásában az előadói és a művészi teljesítmény is meg van említve. Az Állami Díjat a táncház szervezéséért hárman kaptuk megosztva Tímár Sándorral és Halmos Bélával. Számomra nagy öröm, hogy a művészeti teljesítményemet is elismerték.

– Az indoklásban azt olvastam, hogy a különböző műsorok újszerű, új felfogású szerkesztése is közrejátszott abban, hogy ön ezt az elismerést kapta. Hogy lehet a hagyományokból újszerűséget csinálni?

– Erre a hagyomány tanít meg bennünket. Ha megismerjük, hogy használták ezt a való életében, akkor tapasztaljuk: ott is mindig megújították. Voltak elemek, amelyet az emberek megtanultak egy-egy közösségben, s azokat mindenki a maga módján rakta össze műsorrá. Hiába voltak ezek mindenki által ismert, kollektív elemek, az az egyéni produkció, ami ebből összeállt az előadó jóvoltából, újszerű megszólalás tudott lenni, képes volt üzenetet hordozni. A hagyománynak ezt a részét tartottuk mindig fontosnak, nem azt, hogy rögzítsük és változatlan formában, papagáj módjára ismételgessük. A megújítás nem más, mint dallamok, szövegek kiemelése és összepárosítása a mondanivalónk szerint. A régi költészet is így működött. A verseket dallamokra írták. Az természetes volt, hogy egy bizonyos szótagszámú szöveget egy másik dallamra is el lehet énekelni. Így az ember előhalászott olyan dallamot, amit ismert és eszébe jutott, vagy egy másikat, ami jobban tetszett neki, s arra énekelte. Balassi nótautalásai is mutatják a kombináció lehetőségét.

– Sebő Ferenc 65 éves. Egy életen keresztül a népi kultúrával foglalkozott. Akkor is, amikor nem mindenki rajongott érte a politikai hatalmasságok világában.

– A népi kultúrát a zenei élet zárt körei sem vették komolyan. Ők Bartókot, Kodályt szoktak emlegetni, nem odafi gyelve, hogy e géniuszok mit mondtak. Kodály megjósolta például, amit most átélünk. Leírta, hogy a hagyomány nem fejezte be azzal pályafutását, hogy a falusiaknak ellátta a zenei és tánc életét. Köze van mindnyájunk mai életéhez is. Az értelmiség, a művelt réteg dolga, hogy ezt felkarolja, magába olvassza, és a mai életében használja. Ez vált a mi nemzedékünkkel valóra. Hála a Jóistennek, hogy valami egyszer sikerült.

– Akár fölvállalva a jó értelemben vett nacionalizmus képviseletét is?

– Egy nemzetnek szüksége van összetartó erőre. Mi vagyunk Európában az egyetlenek, akiknek nincs szüksége kínlódásra, erőlködésre. Nekünk ez már készen van. Az együvé tartozás tudata a XVI. századra készen volt. Ez az a bizonyos – ahogy mondani szokták – identitástudat. Olyan időben kész volt már, amikor még nem létezett Németország, Franciaország, Olaszország. Ezek az államok nemrég alakultak. Akkor, amikor mi már egységes, vámhatárokkal nem rendelkező területen éltünk. Nyelvünk összecsiszolódott, azért van kevés dialektusunk.

Népzenénk is hihetetlen egységes. Minden faluban az összes népdaltípust össze lehet gyűjteni. Erre nincs példa Európában. Nekünk a nemzeti érzés a XVI. században már egy kész, kiforrott, normális érzés volt, amit minden magyar érzett. Mindenki tudta, hogy ez a török birodalom egy részt elfoglalt ugyan belőlünk; három részre szakadt az ország, de attól mi még magyarok, egységes magyar nemzet vagyunk. És mi jött utána. Négyszáz év, amikor háborúról háborúra bukdácsoltunk. Nem volt itt nyugalom négyszáz éve soha. Mégis ott csillogott az emberek tudatában az egységes Magyarország képe, ami a mai napig megvan. Nekünk nem kell erőlködni, nem kell csinálni semmit. Csak annyit, hogy a saját kultúránkra vigyázunk. Nem veszítjük el, hanem megtanuljuk. Már az iskolától kezdve. És akkor kész. Ennyi.

– Az egyik dal egy részlete úgy szól: "Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt vannak. Most akarják kiirtani, de az Isten, de az Isten nem engedi." Hogy kell ezt érteni?

– Ez az egyetlen olyan dal, amiről tudjuk, hogy 1848-ban a honvédok menetelés közben énekeltek. Mert a Kossuth-nóta, meg a többi a XIX. század végén alakult ki. Ez egy korabeli dal. A szövegét nem kell – üldözési mániába esve – túlértékelni. De akkor arról volt szó. Jönnek, ellenünk jönnek, igaztalanul jönnek. Össze kell fogni, menni kell. Aki otthon marad, az cudar ember – mondja a másik versszak. Ezt így kell értékelni.

– A beszélgetésünket végighallgatta Virág Mihály, Rákosmente képviselő- testületének a tagja, aki megoszt néhány gondolatot önnel, illetve egy kérdést is föltesz.

– Engedje meg, hogy képviselőtársaim nevében gratuláljak önnek a Kossuth-díj átvételéhez. Köszönet a csodálatos műsorért, amit a 1848-as forradalom és szabadságharc 131. évfordulóján adtak a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. Gyönyörűen játszották el negyvennyolc himnuszát, a Nemzeti dalt. Ezt különös fi gyelem, fokozott elcsendesedés kísérte a nézőtéren. Ön hogy élte meg a Nemzeti dal előadását a színpadon?

– Éreztem a csendet, ami nagyon jól is esett. Ezt a verset kiabálni szokták. Már Petőfi is így szavalta állítólag. Ám ez mégiscsak egy dal. Arra gondoltam, milyen jó alkalom az ünnep, az ünnepi műsor arra, hogy ezt a költeményt dalként adjuk elő. A közönség talán nem tudta, hogy ez egy verbunkos dallam, amely közeli variánsa a Kossuth-nóta dallamának. Ezt én a bonchidai románoktól tanultam. Ez egy bonchidai román dallam, magyar szövege nincs is. Azt gondoltam, rendben van: ők átvették tőlünk, én pedig most visszaveszem. Visszavettem, egyesítettük a két hagyományt, és lett belőle egy harmadik. Jó volt érezni, hogy a közönség együtt élt a műsorunkkal, többször tapssal is megszakította. Pedig – eredetileg – mi ezt csak a műsor végére "terveztük be". De jó volt így, nagyon jólesett.

•• Perger László • április 26. 15:00 • ajánló • 0 hozzászólás

Ezren énekelték József Attila versét + videó!

Magyar Nemzet Online, 2012. április 11., szerda 19:58, szerző: Tölgyesi Gábor

Kőbányán mintegy ezer diák énekelte együtt József Attila versét szerdán, a Rejtelmeket Sebő Ferenc előadóművész, népzenekutató vezetésével.

Tovább a cikkre, a videóhoz: katt!

•• Perger László • április 18. 21:00 • ajánló • 0 hozzászólás

Az áprilisi Sebő-táncház képei

Azért Ferinek volt egy arany mondata a színpadon:

Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen remek zenekarban játszhatok, ahol még a brácsás is Kossuth-díjas! :)

fotó: Perger László

•• Perger László • április 8. 14:30 • ajánló • 0 hozzászólás

107

Egyrészt prímszám, másrészt idén van, hogy százhét éve született József Attila. Mellesleg most jövök rá, hogy 75 éve halt meg.

Nekünk az április mindig József Attiláról szól. Sebő rengeteg verséhez írt zenét, sőt, a műegyetem kollégiumában először ezekkel a dalokkal lépett fel, igen, 1968-at írunk. Nem meglepő hát, hogy sok dal magán viseli a beatkorszak hangulatát, Illés-Metró-Omega szól mindenhonnan.

A magunk módján munkával ünnepeljük a költészet napját, lesz néhány koncertünk.

Elsőként a Sebő-klub, 7-én, szombaton, a Budavári Művelődési Házban, www.bem6.hu . Csinálunk egy supergroup-ot, Halmos Bélával és Nagy Alberttel kiegészülve előadjuk az összes József Attila-verset, ami eszünkbe jut. Utána táncház, ami ugyebár mindjárt 40 éves lesz, gondolom Csatai "Csidu" Lászlónak is lesz ehhez egy-két szava.

Aztán a jövő hét szerdán indul a nagyüzem, végigturnézzuk Budapestet és környékét. Délelőtt (11 óra 11 perckor) Sebőnek lesz egy jelenése Kőbányán, ahol zeneiskolásokkal, énekkarosokkal együtt elénekli a Rejtelmeket. Itt a felhívásuk.

Délután a Kiskorona utcai Idősek Klubjába várnak minket, majd robogunk tovább Nagykovácsiba, az Öregiskolába, ami nevétől némileg eltérően egy közösségi ház és könyvtár. Majd vissza Kőbányára, ahol este 8-kor a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban egy színes-szélesvásznú koncerttel fejezzük be a József Attila 107-turnét.

Aki tehát látni akar minket, annak most nagyon jó, aki meg nem jön el egyik fellépésünkre sem, azt jól megjegyezzük magunknak. De mindenki olvasson el legalább egy verset a héten, köszönjük.

•• Perger László • április 5. 14:00 • ajánló • 0 hozzászólás

Táncház 40 gála

A Thália színház előterében annyian videóztak, hogy gondoltam, én is forgatok egy rövidet a telefonommal.

•• Perger László • március 21. 0:30 • ajánló • 0 hozzászólás

Így néz ki egy Kossuth-díjas, így néz ki a Kossuth-díj

Boldog, fáradt, de köszöni szépen.

fotó: Perger László

Sebő Ferenc Állami-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék egyetemi tanára részére, népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és tánc kutatásának és mai alkalmazásának módszertani központjául szolgáló Hagyományok Háza, valamint újító szellemű műsorok létrehozásáért, határainkon túl is számon tartott sokoldalú művészi munkássága elismeréseként

•• Perger László • március 15. 0:30 • esemény • 2 hozzászólás

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 következő oldal