Sebő-együttes

— Népzene és énekelt versek 1970 óta —

Főoldal Lemezeink Szervezőknek Facebook

Sebő Együttes

— 1975 —

 

A Sebő–együttes 1970–ben alakult, kezdetben két (Sebő–Halmos), majd négy taggal. Vezetője és zeneszerzője Sebő Ferenc.

Az együttes repertoárján régi stílusú kelet-európai parasztzene (magyar és szomszéd népek zenéjéből) és énekelt versek szerepelnek (József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit, stb). A népzene helyenként még élő régi rétegét egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Kodály alapította Népzenekutató Csoportjának segítségével másrészt saját gyűjtő munkánk eredményeképpen tanultuk meg, ahol erre lehetőség volt, idős zenészektől, „egy az egyben”. Így ismertük meg a középkor végi, újkor eleji kelet–európai zenekultúra e hagyomány által megőrzött játékmodorát és gazdag dallamanyagát, amely egyszerre tűnt modernnek és réginek, s amely ugyanakkor kulcsot adott a kezünkbe az oly kevés számú régi írásos zeneanyag megszólaltatásához, sőt esetenként azok kiegészítéséhez is.

Mindehhez természetesen jónéhány, szinte feledésbe merült, vagy kizárólag csak parasztok kezén előforduló hangszert kellett megszerezni, vagy rekonstruálni. Így került be hangszereink közé a tekerőlant, vagy más néven nyenyere, a koboz, az ütőgardon, a töröksíp, a Mezőségen ma is használatos háromhúrú brácsa, a doromb, a duda és a citera. Ugyanezekkel a hangszerekkel szólaltatjuk meg modern költök verseit is, felidézve és egyúttal folytatva azt a régi hagyományt, amely a verseket még énekelve adta elő, a középkori énekmondók, lantosok műfaját, amely századokon át virágzott a magasrendű egyházi műzene és a népzene közt.

Dolgoztunk színházban, amatőr táncegyüttesben, rádióban, televízióban, filmen, muzsikáltunk klubokban, pincékben, utcákon, lakodalmakban és táncházakban. Az általunk alapított Táncházakban azokat a „modernnek” tűnő régi táncokat tanítottuk meg táncos barátaink segítségével, melyeket azok hasonló módszerrel kutattak fel és sajátítottak el, mint mi a hozzátartozó zenéket. S mivel ezek a dinamikus, szép páros táncok, s a hozzájuk kapcsolódó zene, énekek rendkívül alkalmasak arra, hogy fiatal emberek tartalmasan szórakozzanak, a Táncházak, melyek a meglevő szórakozási formák mellett is hiányt elégítenek ki, nagy népszerűségre tettek szert Budapesten és vidéken egyaránt.

Ez élő bizonyítéka annak, hogy népzene és néptánc nem csupán múzeumba valók, hanem használható eszközök is, amelyeknek „köze van… mindnyájunk mai életéhez”.

Sebő együttes


SEBŐ FERENC (1947) Klasszikus zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. 1970–ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, s ezután három évig tervező mérnökként dolgozott. 1969–ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon, mint zeneszerző és énekes. 1971–től 1973–ig a 25. Színház zeneszerzője és előadója. A film (Jancsó: Még kér a nép, Zolnay: Fotográfia), rádió és televíziószereplések mellett a Vegyipari Dolgózók Szakszervezete Bartók Béla amatőr táncegyüttes zenei vezetője. A népzenekutatás tudományos munkájába is bekapcsolódott, jelenleg a Népművelési Intézet kutatási osztályán dolgozik.

HALMOS BÉLA (1946) A gyulai zeneiskolában kezdett zenét tanulni. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán szerzett diplomát 1970-ben. A Műegyetemi Szimfonikus Zenekarban ismerkedett meg Sebő Ferenccel, s évfolyamtársakként nevéztek be a TV „Röpülj Páva” népdalversenyére. Bekapcsolódott a 25. Színház munkájába is, majd a VDSZ Bartók Béla táncegyüttes zenekarának vezetője lett. A közös fellépések mellett a hangszeres népzene lejegyzésével foglalkozik.

KOLTAY GERGELY (1952) A Bartók Béla Konzervatórium elvégzése után jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fuvola tanszakának hallgatója. 1965 és 71 között az I. István Gimnázium Ifjúsági Zenekarának fuvolása. Ez idő alatt a Nemzeti Színházban zenészként dolgozik. 1971–74 között a 25. Színház tagja. Itt ismerkedett meg Sebőékkel. A népi fúvós hangszerek megszólaltatója. A Sebő együttesnek 1972 óta tagja.

ÉRI PÉTER (1953) A néptánccal már gyermekkorában szoros kapcsolatba került, a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes alapító tagja. Nem csupán mesterétől, Tímár Sándortól, hanem idős falusi táncosoktól is sokat tanult. Később megtanult bőgőzni, s ekkor kapcsolódott be a Sebő együttes munkájába, hol muzsikálással, hol tánccal. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, angol–román–néprajz szakon.


A. oldal – MAGYAR NÉPZENE
  1. „Szerelem, szerelem”
    Lírai dal
    Dél-Dunántúl
    „Hol jártál az éjjel cönögemadár?”
    Ugrós
    Dél-Dunántúl
  2. „János bácsi, dudáljon kend”
    Duda-nóta (friss csárdás)
    Palóc-vidék
    „Arass rózsám, arass…”
    Lírai dal
    Palóc-vidék
    „A barátok, a barátok facipőbe’ járnak”
    Kanásztánc
    Alföld
  3. Doromb zene
    Kanásztánc
    Dél-Dunántúl
  4. Gyimesi táncok
    Lassú magyaros
    Gyimes
     
    Sebes magyaros

     
    Kettős jártatója és sírülője
  5. „Olcsó már a pásztor”
    Pásztordal

    „A jó lovas katonának”
    Verbunkos
  6. Széki táncok
    Lassú
    Mezőség
     
    Négyes „magyar” Csárdás
  7. „Meg kell a búzának érni”
    Lassú páros tánc
    Mezőség
B. oldal – SEBŐ FERENC zenéje
  1. Nagy László versei:
    Adjon az Isten
  2.  
    Az ördög hárfái
     
    Köd-konda támadt
  3.  
    Himnusz minden időben
  4. Weöres Sándor verse:
    Barangolók
  5. Szécsi Margit versei:
    Úgy néztem
  6.  
    Születésnapra
  7. József Attila versei:
    Rejtelmek
  8.  
    Örökkön…
  9.  
    A hetedik

SEBŐ FERENC (ének, koboz, tekerő, doromb, gardon, bőgő, brácsa)

HALMOS BÉLA (ének, hegedű, bőgő, gitár, dob)

KOLTAY GERGELY (ének, töröksíp, fuvola)

ÉRI PÉTER (ének, bőgő, dob)

Zenei rendező: Székely András
Hangmérnök: Csintalan László
Fotó: Huschit János
Grafika: Flohr János

℗ MHV 1975, SLPX 17482