— 2015 —
A hatvannyolcas év igencsak eseménydús volt: az európai diákmozgalmak, az új gazdasági mechanizmus, a prágai tavasz, a csehszlovákiai bevonulás, merénylet Martin Luther King és Robert F. Kennedy ellen. George Harrison megírja a While My Guitar Gently Weeps-t, Stanley Kubrick leforgatja a 2001: Űrodüsszeiát, Illésék tarolnak a táncdalfesztiválon az Amikor én még kissrác voltam-mal. Mexikó olimpiát rendez, Richard Nixon győz az elnökválasztáson. Tavasszal lezuhan Jurij Gagarin, karácsonykor pedig az Apollo–8 megkerüli a Holdat.
Ám a mi történetünk szempontjából a legfontosabb mégiscsak az aquincumi nemzetközi ásatótábor volt, ahol Sebő Ferenc és Halmos Béla építészhallgatók alulmaradtak a külföldi diákokkal szemben: míg az esti tábortüzek mellett a lengyelek, szerbek, németek, bolgárok igen sok szép népdalt énekeltek, ők ketten mindössze néhány József Attila-vers megzenésítését tudták felmutatni. Valahogy le akarták mosni ezt a szégyenfoltot, és végső soron ez vezetett el – a népdaltanulástól a széki zene felderítésén át – a táncházmozgalomig.
Sebő Ferenc első dalait 1968-ban írta. Idén hatvannyolc éves.
Sebő Ferenc
Sebő Ferenc – ének, tekerő, gitár
Barvich Iván – ének, tárogató, bolgár kaval, dvojnice, pánsíp, ír furulya, tamburacselló
Perger László – bolgár tambura, 12 húros gitár
Soós Réka – ének, hegedű
Tímár Sára – ének, ütőhangszerek
Király Tamás – nagybőgő
Konorót János – Hagyományok Háza Ethnic Stúdió
Titkó Ildikó
Perger László
Köszönjük a sok segítséget Kelemen Lászlónak, Kiss Krisztiánnak, Nagy Viviennek, Hermann Zsoltnak, Szatmári Zsoltnak és Marsi Lászlónak.
℗ 2015 Gryllus GCD 157