— 2010 —
A Karácsonynak ezer arca van. Ki hogy éli meg, kit milyen helyzetben talál, az bizony döntően befolyásolja a megjelenését, érzelmi töltetét. Milyen más gyerekkorunk csodavárós karácsonya, amelyet a család védő, óvó gondoskodása vesz körül. Aztán a régi hagyományban élő kis falvak ősi szokásrend által szabályozott áhítatos szertartás-sorozata, melyben a közösség önmaga létét, szeretetben való egységét is ünnepli. Milyen más arcát mutatja egy nagyvárosi közegben, ahol már az emberek nem is ismerik egymást és igyekeznek a lakásukba zárkózva ünnepelni, bár a történelem brutalitása néha oda is betolakszik. De mind-mind valahol mélyen közös vonásokat mutat egy lényeges dologban: az emberek igyekeznek az ünnepre a jobbik énjüket előbányászni. Vagy ha ez nem is sikerül, a megszületett Kisded ünneplése révén legalább testet ölt a jó utáni vágy, a jobb, együttérzőbb, szeretetteljesebb élet akarása.
Ezen a lemezen a dalok játsszák a Karácsony különböző hangulatait. Falusi kántálások mellé modern kori énekelt versek társulnak. 1972 karácsonyát – Kallós Zoltán kalauzolásával – az erdélyi Visában töltöttem, ahol az ünnep izgalmát még a felfedezés mámora is fokozta. Ekkor vettem fel a 10 éves Fodor Sándorka talpraesett kántálását. Karsai Zsiga bácsi két szép lőrincrévi éneke közül az egyiket saját, a másikat hagyományos dallammal idézem fel. József Attila idillikus betlehemi verse a városi ember nosztalgiáját idézi fel, Nagy László verssorai pedig az 50-es évek hangulatát, melyben nem véletlen párhuzam a heródesi vérfürdő emlegetése. Weöres Sándor karácsonyi verse a jézusi üzenet lényegét, az emberi szenvedés iránti együttérzés szívbemarkoló fájdalmát énekli. Soha nem volt még erre olyan nagy szükség, mint manapság.
Sebő Ferenc
A felvételeket a szerző archivuma felhasználásával Konorót János készítette az Ethnic studióban.
Grafika: Barcsik Géza
℗ Gryllus 2010, GCD 102