— 2018 —
Könyv és CD Kürti Andrea rajzaival
Az emberi érzelmek bármely korban keletkezett artikulációi, művészi megformálásai az írásbeliség jóvoltából időtlenséghez jutnak. A régen keletkezett dalok, versek képei, felfokozott rezgéshullámai még dallam nélkül is megmozgatják mai érzelmeinket. Nagy segítség ez a készen kapott élménytár, hála az írásbeliségnek, hála a szájhagyománynak. Meghosszabbítja rövidre szabott életünket. Nem csoda hát, ha a költők szívesen kalandoznak a múlt leírt szövegei közt éppúgy, mint a szóbeli hagyományok erdejében, erőt merítenek belőle, és játékos felidézésükkel új ötletekhez, új energiákhoz jutnak. A régiek jelenbe átsugárzó letisztult hangja megtalálja az utat lelkeinkhez. Mint az a bizonyos igaz hang, amelynek hieroglif-jelével az óegyiptomiak felszerelték halottaik nevét, mikor a túlvilági utazásra küldték őket. (Életük sötétebb oldala ekkor már lefoszlott róluk, csak a legértékesebb örökségüket tartották említésre és tovább éltetésre méltónak.) Ez volt a maá heru, az igaz hang.
Nekünk, olvasó lelkeknek, szerencsére minden korban akadnak olyan költőink, akik felerősítik magukban (és írásaikban) ezt az időtlenségből átsugárzó hangot, és vezetőnkül ajánlkozva segítenek, hogy ne csak igaz hang"-gá váljunk, és annak továbbsugárzói legyünk.
Mostani kalauzunk Kovács András Ferenc, aki urbánus költő hírében áll (és meglehet, hogy egyebek mellett annak is tartja magát), most felhangzó dalai viszont ékesen azt bizonyítják, hogy milyen mély gyökerekkel kapcsolódik mind az írásos tradíciókhoz, mind a szájhagyományhoz, még akkor is, ha erről (bizonyára) nem sokat gondolkodott mindeddig. Nekem mindenesetre valamennyi énekelhetőnek ítélt verséről egy-egy karakteres népdaltípus, vagy táji tánczene jutott eszembe, és az összepárosítás sohasem bizonyult erőszakoltnak.
Nagy hálával tartozom Zoltán Gábornak, aki rádiós szerkesztőként (még 2008-ban) alkalmat adott arra, hogy ezt a kitűnő költőt megismerhessem, és zenei világát kibogozhassam. A mostani felvételek már Kovács András Ferenc személyes részvételével és közreműködésével készültek 2017 nyarán. Akkor, a stúdióban az elhangzó versekről szóló, hosszú, kötetlen beszélgetést is rögzítettünk, amelynek egyes információit a kötetben szereplő dalismertetésekhez használtam föl.
Sebő Ferenc
Sebő Ferenc
Sebő Ferenc – ének, tekerő, gitár, ütőgardon
Barvich Iván – ének, tárogató, bolgár kaval, pánsíp, furulya, tamburacselló, tamburabrácsa, tapan, ütőhangszerek
Perger László – bolgár tambura, prímtambura, basszprímtambura, 12 húros gitár, basszusgitár
Soós Réka – ének, hegedű
Tímár Sára – ének, ütőhangszerek
Csávás Attila – szaxofon, Király Tamás – nagybőgő, Kirsch János – trombita, Kovács András Ferenc – ének, vers
Fotó: Perger László
A hangfelvételt Rossa Levente Bors készítette a RoLeBo stúdióban.
Köszönjük a sok segítséget Zoltán Gábornak és Liszkai Károlynak.
© Sebő Ferenc
© Kovács András Ferenc
© Kürti Andrea
℗ 2018 Gryllus GCD 197
℗ Gutenberg Kiadó, 2018
ISBN 978-606-9001-00-4
Felelős kiadó: Tőzsér László
Szerkesztő: Burus János Botond
Korrektúra: Benedek Enikő
A könyv és a CD megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatta.