— 1986 —
Maros menti táncmuzsika
Szerkesztette és feldolgozta Sebő Ferenc
A Maros menti nagyhagyományú zenekultúra egykori hivatásos előadói, a régi cigányzenész dinasztiák rendre kihaltak. Megüresedett helyüket az utóbbi évtizedekben kevésbé képzett parasztmuzsikosok töltötték be, akik az örökölt nagymúltú hagyományt egyszerűbb technikai eszközökkel élve mutatták fel számunkra.
Ilyen muzsikás volt Székely Zsigmond is, aki 1935-ben született Lőrincrévén és 1975-ben települt át Magyarországra. 1985-ben bekövetkezett haláláig sok felvétel készült hegedűjátékáról, mely a II. világháborút követő idők falusi tánczenei divatját tükrözte. Ez a repertoár meglepően sok régies elemet tartalmazott, különösen az öreges csárdás műfajában.
Az őt megelőző nemzedék zenekedveléséről viszont Karsai Zsigmond emlékezete tanúskodik, aki 1920-ban született Lőrincrévén. A háború után, Pécelre áttelepülve, festőművész lett. Énekei és tánca révén vált közismertté, s elnyerte a Népművészet Mestere címet. A Zeneműkiadó Vállalat 1982-ben jelentette meg Kiss Lajos Lőrincréve népzenéje – Karsai Zsigmond dalai című könyvét, amely 25 év gyűjtőmunkájának eredményeiből válogatva adta közre Karsai falumonográfiával felérő dalkincsét.
A kötetben a szöveges énekek mellett jelentős mennyiségű fütyült – hangszerjátékot utánzó – szövegtelen dallam is helyet kapott. Mindezeket a dallamokat összevetve Székely Zsigmond hegedűjátékával, majd a környékbeli muzsikásoktól gyűjtött változatokkal is, mintegy 200 törzsből álló hangszeres dallamgyűjtemény kerekedett ki. E gyűjtemény válogatott darabjai szólalnak meg ezen a lemezen.
Mivel a többnyire házilagos eszközökkel készült gyűjtői felvételek technikai minősége nem tette lehetővé egy dokumentumválogatás közreadását (Székely Zsigmond korai halála miatt új felvételek sem készülhettek), a rekonstrukció megoldását választottuk. Esetünkben a rekonstrukció fogalma többrétű: elsősorban azt a hangzást szerettük volna felidézni, amely a II. viláhgáború előtti években adatközlőink személyes élménye volt, s amelynek mintáját a már említett híres zenészdinasztiák (Nuci, Ámosz, Murkos stb.) többnyire háromtagú együttesei szolgáltatták: hegedű-brács-bőgő felállásban. Ennek megoldása a gyűjtött dokumentumanyag autentikus stílusban való elsajátítása és újrajátszása volt. Másodsorban szerettük volna azokat a történelmi távlatokat is érzékeltetni, amelyek csak a gyűjtött anyag tudományos vizsgálata során rajzolódhatnak ki a kutató előtt. Itt nem csupán érdekes dallam-egyezésekről van szó (például a B/3 Pontozó visszatérő dallama a nagyszombati kézirat zenekari táncainak egyikét idézi!), hanem arról a hallatlanul izgalmas és alapos tanulmányozást érdemlő párhuzamról is, mely a 18. század végi városi zenekarok Magyarország-szerte játszott repertoárjának stílusalkotó közhelyei és egy dél-erdélyi, falusi hangszeres táncmuzsika általános fordulatai közt vonható. A háttérből, asszociációként felsejlő hangszerelés ezt a térbeliséget hivatott érzékeltetni. A tánckísérő zene meghatározóan fontos kapcsolatban áll magával a tánccal. Lőrincréve táncairól dr. Martin György írt kimerítő tanulmányt. Az ő leírásait alapul véve tekinthetjük át azokat a tánctípusokat, amelyek a lemezünkön táncrend-szerűen hallható zenékhez tartoznak.
Sebő Ferenc
A/1. a) Öreges csárdás
A páros tánc első, lassú része, melyhez gyorsdűvős kontrakíséret járul. Kivételesen gazdag, régi, ereszkedő jellegű dallamkincsét vokális alakban 8–11–16 szótagos és ún. jaj-nóta típusú dallamok alkotják. Az énekelt dallamváltozatokra (például A/2. b. c) az aszimmetria felé hajló ritmika és a szöveghez alkalmazkodás hiánya a jellemző, ami a dallamritmika régies önállóságára mutat.
A/1. b) Gyors csárdás
A párostánc második, már kifejezetten csárdásnak nevezett középső részében az új csárdásstílus hatása érvényesül. E táncrész gyorsabb, de lassú dűvős zenéje az általános csárdás-tempónak felel meg. Dallamkincsét a régi lassú meggyorsított dallamai mellett elsősorban a pontozott, alkalmazkodó ritmusú, közismert, főleg tripodikus (3 ütemű sor) új stílusú és népies műdalok jellemzik.
A/1. c) Szapora (Haţegana)
A páros tánc friss része, melynek gyors esztamos kísérőzenéjére nyolcados alapmozgású pontozatlan tetrapodikus (kolomejka) dallamok jellemzőek. Nem túl gazdag dallamkincsében kevés a régi dallam a mai erdélyi friss mindenütt ismert divatdallamai mellett. Ez utóbbiak újabb székely, román, cigány vagy magyar népies műzenei darabok kölcsönzései.
A/3. a) Învîrtita
A lőrincrévi románság jellegzetes páros, forgós tánca, mely aszimmetrikus és szinkópás, daktilikus ritmusú lépésekből épül fel. A közepes tempójú tetrapodikus (4 ütemű sor) dallamok között ritmikailag átértelmezett öreges csárdás-dallamok is előfordulnak. A kontrakíséret aszimmetrikus, dűvő.
A/3. b) Haidău
Lassú férfitánc, melyet a Maros-völgy középső szakaszának román falvaiban táncolnak. Tempója jóval lassúbb az erdélyi legényes általános gyors típusánál. Kísérő dallamai ún. ardeleána-típusú dallamok, melyeknek tetrapodikus négysoros strófái két periódusból állnak. A kanásztánc és a legényes dallamaitól lassú tempója különbözteti meg.
B/1. Pontozós öreges csárdás
Ez a műfaj ma már csak zenében különíthető el, mivel a tánc az öreges csárdással azonos. Egy olyanfajta legényes tánc sejthető mögötte, amelyet a környék más falvaiban lassú pontozóként még ma is táncolnak, Lőrincrévén csak az öreges csárdás bizonyos dallamai jelzik valamikori jelenlétét. A kísérőzene az öreges csárdáséval azonos kontrakíséretű, tetrapódikus, hat-, illetve négysoros dallamokból áll. az ardeleána-típusú dallamok felbontásukkal a pontozóra, zárlati sémájukkal viszont az öreges csárdásra emlékeztetnek.
B/3; B/5. Pontozó
Virtuóz férfitánc, mely valaha tánckezdő funkciót töltött be; az Erdély-szerte széles körben ismert sűrű legényes Maros és Küküllő menti változata. Kísérőzenéjének kontrakísérete gyorsdűvős, gazdagon figurált nyolcados mozgású dallamai tetrapodikus sorokból állnak s többnyire két – néha több – zenei periódusból épülnek fel. A tánc alapegysége a pontnak nevezett nyolcütemes zárt táncszakasz. A zene szorosan követi a tánc diktálta szerkezeti elveket: a táncbeli zárlatok helyén (a periódusok végén) a zenében is zárlat van.
Karsai Zsigmond – ének (A/2)
Székely Zsigmond – ének (B/2)
Tátika énekegyüttes (B/4): Andó Beáta, Izsák Katalin, Kenderesi Andrea, Kovács Katalin, Krasznavölgyi Lívia, Szapári Andrea.
Vezető: Bodza Klára
Székely Levente – hegedű (A/1, B/1, 3, 5)
Jánosi András – hegedű (A/3)
Sebő Ferenc – kontra (A/1, 3; B/1, 3, 5)
Kiss-Domonkos Judit – cselló (A/1; B/1, 3, 5)
Nagy Albert – bőgő (A/1, 3; B/1, 3, 5)
Gáspár Kornélia – fuvola (A/1; B/1, 3, 5)
Gombai József – oboa (A/1; B/1, 3, 5)
Balogh József – klarinét (B/1, 3, 5)
Geiger György – trombita (B/3)
Keveházi Jenő – kürt (B/1, 3, 5)
Keveházi János – kürt (B/1, 3, 5)
Maros Éva – hárfa (B/3, 5)
Hosmann Erzsébet – csembaló (B/1, 5)
Zenei rendező: Tóth Ibolya
Hangmérnök: Bohus János
Fotó: Vécsey Attila, Gyönyör Éva
Grafika: Gyönyör Éva
℗ HUNGAROTON 1986, SLPX 18102