— 1984 —
Ez a lemez azért keszült, hogy tükrözzön és szétosszon valamit abból a nagy élményből melyet a magyar fiatalságnak a Nagy László által lefordított bolgár népköltészet adott. Az élő kultúra szerves részévé lettek ezek a fordítások, a közműlvelődés eleven áramába kerültek – amire eddig nem volt még példa. Azért történhetett így, mert Magyarországon a folklorizmus új hulláma épp akkor, a hatvanas években bontakozott ki, amikor Nagy László életműve is céljához ért: közvagyonná lett. Az új folklórhullám, elfordulva a folklór felhigított kommersz utánzataitól, az ősi és eredeti formákban kereste a hiteles önkifejezés Iehetőségét: az elementáris érzéseket kifejező puritán, kemény zenében, táncban. Így találkozott ez a szomjúság a Nagy László által tolmácsolt bolgár folklórral, s nyomban felismerte benne azt a mélységet, erőt és tisztaságot melyet sóvárogva keresett. A narkotikum szerű divatok lázai után azt a természetes szellemi forrást, melyért már Bartók is elment volna a világ végére is. Ezek a fiatalok már tudták, hogy a folklór lényegét a szöveg önmagában nem képviselheti, teljessége csak a vele összeforrt zene és tánc révén birtokolható. Nagy László fordításaiban épp az a csodálatos, hogy a szövegre utaltan a teljes létforma gazdagságát, az élő folklór varázsát teszik sejthetővé, s ezáltal még égőbb kíváncsiságot ébresztenek a létforma hiányzó tartalmai: a tánc és a zene iránt. Ez a kíváncsiság gerjesztette föl a zene és a tánc megismerésének friss szándékat.
Természetes, hogy elsősorban a Nagy László által fordított szövegek zenéje honosodott meg. A meghonosodás szó szerint értendő: Sebő Ferenc és együttese, s eztán más énekesek és együttesek is, úgy élnek ezekkel a bolgár dalokkal, ahogy a magyar népzenével; más szövegekkel társítják, feldolgozzak, s mulatságaik részévé avatják. Budapest nagy táncházainak műsorán a bolgár népzene és néptánc ma már éppoly otthonosan van jelen, mint a magyar, s e találkozás öröme – világjáró együtteseink jóvoltaból – a magyar határokon túlra is kisugárzik. Lemezünk által ezt az örömöt szeretnénk megosztani a bolgárokkal is, akik a forrásait őrzik.
Folklór, fordító és közönség egymásra találásának nagy jelentőségű eseményébe szeretnénk beavatni az érdeklődőt. Ezért tartalmazza a lemez egyik oldala a bolgár mű eredetijét, a másik a magyar adaptáció példáit, csíráit egy beláthatatlan jövőjü folyamatnak.
KISS FERENC
A régi idők bevett szokása, amikor a költők még dallamra írták verseiket, látszólag teljesen a múlté már. Mégis, akadnak jócskán kivételek.
Ezen a lemezen olyan versek hallhatók, melyeket költője Nagy László, dallamra írt és éneklésre szánt.
A dalok egyik csoportja egy 1948-ban kiadott énekeskönyvből való, melyet Vig Rudolf állitott össze a magyar és szomszédos népek népdalaiból, tömegdalokból. A népdalok szövegeit a fiatal Nagy László (ekkor még F. Nagy Lászlóként) fordította magyarra.
A könyv bolgár népdalai közül négy hallható lemezünkön:
126.az.: A vécsi leányok szépek mind
127.az.: Indul a kék hegyről már
129.sz.: Legény és özvegy
130.az.: Ami falunk a legnagyobb
E fiatalkori dalszövegek közül kettőt tartott arra érdemesnek a költő, hogy – kissé átdolgozva – életmű kötetébe is fölvegye (126 és 129.sz.). A dalok másik csoportja a hetvenes évek elején keletkezett. A Magyar Televízió költészeti rovata egy irodalmi sorozatot készített 1971-ben Halhatatanul címmel, melynek célja a Dunamenti népek költészetének bemutatása volt. A rendező, Zolnay Pál felkérésére Nagy László válogatta és állította össze a gazdag irodalmi anyagot. A versek mellett felhangzó zenék kiválasztása az én feladatom volt, s úgy gondoltam leghelyesebb lenne népdalokat megszólaltatni. Ezzel nem csupán a költészet ős-állapotát lehetett megidézni, hanem még etnikai ízzel is fűszerezhettük egyes nemzetek költészetének bemutatását.
Természetesen valamennyi dalt, köztük a bolgárokat is, magyar szöveggel akartuk énekelni a forgalomban lévő csupán költői folklórszöveg fordítások nem voltak énekelhetök.Így hát új dalok után kellett nézni. Munkámban Nagy László is segített: két dal (a Harom tücsök és a Csodahalott) az ő kölcsönadott bolgár népzenei lemezeiről származik. Két másik dal (Dona és Todora) a IX. Világifjusági Találkozóra kiadott bolgár daloskönyvből való, melyet egyetemi éveim alatt kaptam bolgár diákoktól egy közös nyári táborozás emlékeképpen. A későbbi Sólyom-ének dallamát egy Martin Györgytől kapott kazettáról írtam le. Ez a felvétel egy nemzetközi néptánc-fesztiválon készült, a nézőtérről. Rossz hangminősége miatt a szövege teljesen érthetetlen volt, így ezt a dalt nem lehetett a többihez hasonlóan lefordítani. Nagy László mikor látta, hogy mennyire szeretném ezt az éneket is a műsorba tenni, megsajnált, és megígérte, hogy majd ír rá szöveget, amivel énekelhetjük. Így született meg a Sólyom-ének című vers, a bolgár asszonykórus énekelte dallamra (Dilmano, Dilbero), mely aztán a kötetbe kerülve a Kórus címet kapta.
Jelen felvételek hangszerelésekor nem authentikus bolgár népi hangszerek megszólaltatása volt a célom, hanem – a stílushoz való hűség mellett – a Nagy László fordította dalszövegek, versek tolmácsolása. Zenész társaim a magyar zenei élet szélet skáláját képviselik: a hazai délszláv népzenét játszó Kolo együttes tagjai mellett a Magyar Állami Operaház, valamint a Magyar Rádió Zenekarának szólistái (Balogh József és Maros Éva), végzős zeneakadémisták (Gáspár Kornélia és Tóth Zoltán) és az óbudai Zeneiskola népzenei tagozatának Bodza Klára által vezetett ének-szakos növendékei működtek közre.
Külön hálával tartozom Balkanton szakértőinek akik résztvettek a felvételek elkészítésében, s munkánkat kitűnő tanácsaikkal segítették. Azt remélem, hogy, ez a lemez – irodalomtörténeti érdekessége mellett – a zene és költészet országhatárokon átnyúló és népeket összekötő hatalmának peldázata is lesz.
SEBŐ FERENC
Közreműködők
Pavel Szirakov, Vaszilka Sztancseva, Georgi Gorelszki, Pavlina Gorcseva, Jovcso Karaivanov, Filip Kutev Állami Népi Ének- és Táncegyüttes
Sebő Ferenc, A Kolo együttes Halász László vezetésével, Balogh József, Maros Éva, Gáspár Kornélia, Tóth Zoltán, Bodza Klára, Izsák Katalin, Kovács Katalin, Krasznavölgyi Lívia, Krakkó Borbála, Künstler Ágnes, Tepliczky Beáta
Szerkesztő: Liljana Hrisztozova
℗ 1984 BALKANTON, BHA 11342