Sebő Ferenc műsora a Magyar Rádióban, 2010. március 20., 11 óra
Sebestyén Márta barangolásai
A nemcsak idehaza, hanem az országhatárokon túl is méltán kedvelt népdalénekes a vendége Sebő Ferencnek. Úgy tud énekelni, hogy azzal kommunikálva világszerte rangos muzsikus-barátokat szerez magának. A mai műsorban megannyi szakmai-személyes adalékot árul el a népi énekesek elhivatott "utánzója". Kiderül, hogy gyermekkorában a legkülönbözőbb népzenéket hallgatta hanglemezekről, hogy mindmáig lelkes-megszállott gyűjtője a hangfelvételeknek. Ahány muzsika, annyi zenei asszociációs lehetőség – dallamfordulatok, vagy épp szöveg-tematika alapján képes integrálni dalkincsébe mind több dallamot. És ahány értékes muzsikus, annyi kamaramuzsikálási lehetőség; felidéződik pályája számos váratlan élménye – és meglepő sikerélmények, amikor külföldi hírességekkel tud együttmuzsikálni. Csapong a beszélgetés során, miként csapong a külföldi népzenék feltérképezhetetlenül gazdag világában, ahonnan egyre-másra integrál további anyagokat gazdag zenei világába. Legújabb "kedvence" a görög, a krétai zene...
Körülbelül negyven évvel ezelőtt egy fiatal építésztanonc csak úgy, a maga szórakoztatására dallamokkal kezdte feldíszíteni a számára legkedvesebb József Attila-verseket. Ült, gitárral a kezében, és énekelte, dúdolta, pengette a ringató, szikrázó, néhol nevető, néhol síró költeményeket, amelyek ettől még ringatóbbá, még szikrázóbbá, még nevetőbbé, még síróbbá változtak.
Az öncélú pengetésből hamarosan életre szóló küldetés lett: Sebő Ferenc – mert így hívták a fiút – 1970-ben megalapította együttesét, és többedmagával (Halmos Béla, Berek Kati, Éri Péter, Koltay Gergely, Nagy Albert, Sebestyén Márta stb.) együtt újraélesztette a középkori lantosok műfaját, az énekelt verset. 1972-ben "Játszani is engedd..." címmel jelent meg az első, József Attila megzenésített verseit tartalmazó album, melyen már hallhatóak voltak a nagy "slágerek": a Tiszta szívvel, a Medvetánc, a Ringató, és A hetedik. Hamarosan Weöres Sándort, Nagy Lászlót és Szécsi Margitot is zenébe foglalták az újkori énekmondók, de elővették Csokonait, Tinódi Lantos Sebestyént, Balassit és Aranyt is. Az azóta eltelt több mint négy évtized bebizonyította, hogy manapság is igény van erre a 16-17. században virágzó műfajra: az énekelt vers olyan érzelmi tartalmakat közvetít, amelyek ebben a formában tudják igazán elérni a céljukat.
2004-ben a Helikon Kiadó is felvállata az énekelt versek népszerűsítésének ügyét. Útnak indult a Hangzó Helikon sorozat, mely ma már húsz kötettel büszkélkedhet. A csinos verseskötetekhez mellékelt CD-ken többe között a Kaláka, a Villő Énekegyüttes, Sebestyén Márta, Ferenczi György, Kátai Zoltán, Cseh Tamás, Novák János, Heidl György és Lovasi András tolmácsolásában hallgathatjuk meg Kányádi, Ady, Petőfi, Arany, Kosztolányi, Radnóti vagy éppen Faludy verseit. A sorozat 2005-ben megjelent ötödik darabja József Attila verseiből válogat, a könyvecskéhez tartozó CD-n a Sebő-együttes szólaltatja meg az "árva csodagyerek" (még) mindig aktuális sorait.
A Fesztivál Színházban március 13-án a Hangzó Helikon-estek keretében ennek az albumnak az anyagát hallgathatjuk meg Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura) és Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár) előadásában. Az együttes meghívott vendégei valószínűleg a 2005-ös album közreműködői közül kerülnek ki. Sebő Ferenc elmondása szerint a hetvenes évek eleje ótan nem kellett hozzányúlnia József Attila-dalaihoz: a mostani koncerten is a több generáció által jól ismert Gyöngy, Harmatocska, Bánat, Medvetánc, Altató, és Klárisok szólal meg. Versek és dalok, amelyek többszörösen is kiállták az idő próbáját.
Hangzó Helikon-sorozat 2010. március 13. 19:30 Fesztivál Színház Sebő – József Attila
Milyen versenyben találja szembe magát Dömdödöm a nagy Berzsenyi Dániellel? Az Erdei dalnokversenyben, egy Lázár Ervin emlékére kiadott könyvből és cd-ből kiadványban. De nemcsak ők ketten indulnak ezen a képzeletbeli versenyen, még számos költő, író, énekes, sőt még egy festő is szerepel a mezőnyben. A győztes pedig leginkább az, aki hallgatja, olvassa őket.
A Hangzó Helikon tavaly év végén kiadott, legutóbbi darabja az eddigiekkel ellentétben nem egyetlen alkotó megzenésített műveit tartalmazza. Hisz, mint ahogy Sebő Ferenc az előszóban elmondja, Lázár Ervin nem sok megzenésíthető verset írt.
Így hát megzenésítették azokat a verseket, amelyeket teremtményei, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Nagy Zoárd, Ló Szerafin, Aromó és Dömdödöm saját erdei dalnokversenyükre írtak. No és azt a Kétsoros című négysoros verset is, amit Lázár Ervin 30 év alatt fejezett be, első két sora ugyanis a hetvenes évekből, második két sora 2002-ből való. A lemezen szereplő többi ének, a könyvben található többi szöveg pedig más alkotóktól származnak.
Kétsoros
Engemet egy idő óta,
Követ három idióta.
Hátranéztem és megláttam,
Hogy én vagyok mind a hárman.
Az Erdei Dalnokverseny egy bájosan eklektikus válogatás, melybe mintha egy szabad ötlettársítási folyamat részeként kerültek volna bele azok a szerzők, művek és emlékek, amelyek szorosan, vagy lazábban, kapcsolódnak Lázár Ervinhez. Van itt minden négy mese egy novella és a két naplórészlet Lázár Ervintől, Nagy László, Berzsenyi, de még Váradi Szabolcs és Varró Dániel vers is. A gondolatmenet pedig a tolmácsoló nyúltól egészen a focizó Istenig kunkorodik.
Nagy Lászlónak, Lázár Ervin jó barátjának és kollégájának az erdei dalnokversenyen való részvételét nem kell különösen magyarázni. Berzsenyi is úgy keveredett a vegyes társaságba, hogy Lázár Ervin őt ugyancsak barátjának tekintette, és gyakran korholta barátait, amiért azok egyetlen Berzsenyi verset sem tudtak kívülről. Ezek közé a barátok közé tartozott a Sebő is, akik hetvenedik születésnapján megzenésített Berzsenyi versekkel lepték meg a mesemondót. És, ha már itt van Berzsenyi, akkor szólaljon meg két mai költő is egy-egy Berzsenyi átirattal, így került bele a válogatásba Várady Szabolcsnak a Közelítő tél alapján írt Kis aszklepiadeszije és Varró Dánielnek a Magyarokhoz címmel írt, a magyar Labdarúgáshoz íntézett hazafias ódája, és akkor már el is értünk a focihoz, Lázár Ervin novellájához a futballozó Istenről.
A lemez – amelynek zenei anyagában a Sebő együttesen kívül Palya Bea, Sebestyén Márta, Unger Balázs, Kátai Zoltán és Bognár Szilvia is közreműködik – tartalmaz néhány különleges felvételt is, például, amelyiken Nagy László maga mondja el saját versét, vagy, amelyiken Karsai Zsigmond festőművész egy lőrincrévi népdalt énekel. A könyvben pedig láthatunk régi fényképeket Lázár Ervinről, barátairól és családjáról. Illusztrációként néhány nagyra nőtt és elgurult betűből álló figura szolgál. Ahogy sztereóban olvasom a szövegeket és hallgatom őket megzenésítve, arra gondolok, hogy, minden kisgyereknek még azelőtt ó oda kéne adni ezt a rendhagyó, derűt sugárzó, zengő-bongó szöveggyűjteményt, mielőtt az iskolában elvennék a kedvét az irodalomtól.
Amikor indult a Junior táncház, a rendezők arra gondoltak, hogy a kerület jeles művészeit próbálják megnyerni vendégnek. Így volt nálunk Lovász Irén és így lesz ma este Sebestyén Márta is. Velünk lesz még egy csomó híres táncos is: Tóth Ildikó "Fecske", Farkas Zoltán "Batyu", Csatai László "Csidu".
Olyasmit tettem, amit korábban soha. A szünetben egyszerűen lesétáltam a ruhatárhoz, vettem a kabátomat, és hazamentem. Úgy éreztem, ezt itt és most nem bírom tovább. Persze, akár szórakozhattam volna azon, mennyire sokan felülnek a lelkes közönség soraiból ennek az átverésnek, részben a Zeneakadémiára való hivatkozásnak, részben a zenének, ami megszólalt. Engem azonban az esemény súlya miatt ez most inkább felháborított.
Először is a "Tanszékfoglaló"-nak meghirdetett koncerten nagyítóval kellett keresni a népzenei tanszékhez kötődő előadókat, azokat, akiknek komoly munkájuk volt abban a nagyszerű és hatalmas, mérföldkőnek számító lépésben, hogy Bartók és Kodály nagy álma megvalósulhatott. Sebestyén Márta megbetegedett, így ő, "a népzenei tanszék anyja" – ahogy a bevezetőjében Batta András, a Zeneakadémia rektora nevezte – nem énekelhetett. Nélküle ment hát a színpadra a Sebő együttes. Sebő Ferenc jelentőségét az ügyben senki nem kérdőjelezheti meg, hiszen ő volt az első, aki ebből a közegből beült a Zeneakadémia padjaiba, és az, hogy elvégezte a népzenével éppen csak a periférián foglalkozó zenetudományi szakot, alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Ez a tény annyi előítéletet szüntetett meg, amennyit ezer meg ezer koncert sem tudna. És valljuk be őszíntén, Sebő kiváló pedagógus, miközben megnevetteti a közönséget, észrevétlenül arra tanít, mennyire átszövi a magyar kultúrát a népzene, legyen szó akár irodalomról, akár komolyzenéről.
Nagyon jó kritikát találtam Éri Péter új rádióműsoráról. Idemásolom az érintett adást is, halgassák meg újra!
Grecsó Krisztián: Betyárnóta, Élet és Irodalom, 2007. november 16.
Zerkula János és Regina néni, Pál István, Potta Géza, Florin Iordan, Neti. Ez itten egy sztárlajstrom, akár hiszik, akár nem. Csak úgy ötletszerűen, fújhatnám még, egy szubkultúra ismert figurái, egy nonszensz liga, a mozgalmon kívül a kutya sem ismeri őket, bizonyosan van a hiphop világnak is tucatnyi emblematikus alakja, akiket éteri rajongás vesz körbe, csak mi még nem értesültünk róla. A mozdony füstje viszont már egészen korán megcsapott minket népzene ügyben, és szívünk-lelkünk ezeké az isteni zenészeké – a felsoroltak közül Neti Sanyi bácsi nem él már, sajnos. Zerkula Jánost és feleségét Regina nénit legszebben Bereczki Csaba remekművében, az Életek Éneke című dokumentumfilm-sorozatban láttuk, a gyimesközéploki prímás húzta, a felesége, Regina néni ütötte a gardont, mögöttük meg a gyimesi meredélyen szaladt lefelé botladozva egy borjú, lemaradva egy kamasz gyerek szaladt mogyorófavesszővel a kezében, és ütötte volna nagyon az állatot. Pál István az utolsó nógrádi dudás Tereskéről, úgy lett visszacsábítva, egyszer már felhagyott a muzsikálással, aztán visszavitték hozzá a régi dudáját, rendbeszedve, az öreg szíve meg meghasadt tőle, és azóta újra jön belőle a hang. Potta Géza a felvidék géniusza, a Születtem, mint prímás című albuma mérföldkő a magyar nép- és világzene történetében, az abaújszinai csodagyerek ötéves kora óta húzza, és alig tízszer ennyit kellett várnia, míg a magyar muzsikálás kultikus figurájává nőtte ki magát. Florin Iordan a palatkai banda prímása, ez idő tájt úgy néz ki, ő a legjobb román anyanyelvű magyar prímás. Neti Sanyi bácsi talán kilátszik a szubkultúra kerítéslécei mögül, Kalotaszeg legendás pírmására szívbemarkolóan emlékezett Bereczki Csaba. Cigányprímások karéja húzta az öreg sírjánál, minden más helyzetben kifordult volna a néző gyomra, de – ahogy Szalámi, az udvarhelyi cigányprímás mondta nekem, mielőtt negyedszerre is megvételre kínálta volna eredetinek mondott, bár kissé viseltes, "Sztradivari" hegedűjét – a muzsikának van igazsága.
Az ember nem jár más osztálytalálkozójára. Ismeretlen nevek, szituációk, kívülállóknak érdektelen sztorik. Valami hasonlótól tartottam, mikor elindultam az 50 éves lenne az Egyetemi Színpad című gálára a Nemzeti Színházba. Az Egyetemi Színpad, amely a hatvanas és hetvenes években élte hőskorszakát, amelyet szellemi műhelyként, emlegetnek, nekem, harmincasnak egy legenda.
A páholyból a humorista Sándor György és a szegedi színigazgató Székhelyi József integet a földszintre, mint a matinékon az unatkozó diákok. Jordán Tamás, a gála műsorvezetője, szervezője a színpadon elővetíti: ma este majd azt hazudjuk egymásnak, semmit sem változtál. Kezében ötven év albumba sűrítve. Az egykori egyetemi színpados Nánay István (ma kritikus) vaskos kötete, a Profán szentély a jubileumra jelent meg – a lélegeztető géppel életben tartott ELTE Egyetemi Színpad Alapítvány megbízásából.
A hazai népzenei és táncházmozgalom elindítóját, apostolát, máig is művelőjét, Sebő Ferencet közel 5 órás koncerten ünnepelték művésztársai, barátai és a közönség.
Közreműködik a régi és a mai Sebő együttes, Sebestyén Márta, Palya Bea, Bognár Szilvia és az Állami Népi Együttes szólistái.
Utána pedig a Fotográfia, Zolnay Pál filmje, operatőr: Ragályi Elemér, zeneszerző: Sebő Ferenc.
