Körülbelül negyven évvel ezelőtt egy fiatal építésztanonc csak úgy, a maga szórakoztatására dallamokkal kezdte feldíszíteni a számára legkedvesebb József Attila-verseket. Ült, gitárral a kezében, és énekelte, dúdolta, pengette a ringató, szikrázó, néhol nevető, néhol síró költeményeket, amelyek ettől még ringatóbbá, még szikrázóbbá, még nevetőbbé, még síróbbá változtak.
Az öncélú pengetésből hamarosan életre szóló küldetés lett: Sebő Ferenc – mert így hívták a fiút – 1970-ben megalapította együttesét, és többedmagával (Halmos Béla, Berek Kati, Éri Péter, Koltay Gergely, Nagy Albert, Sebestyén Márta stb.) együtt újraélesztette a középkori lantosok műfaját, az énekelt verset. 1972-ben "Játszani is engedd..." címmel jelent meg az első, József Attila megzenésített verseit tartalmazó album, melyen már hallhatóak voltak a nagy "slágerek": a Tiszta szívvel, a Medvetánc, a Ringató, és A hetedik. Hamarosan Weöres Sándort, Nagy Lászlót és Szécsi Margitot is zenébe foglalták az újkori énekmondók, de elővették Csokonait, Tinódi Lantos Sebestyént, Balassit és Aranyt is. Az azóta eltelt több mint négy évtized bebizonyította, hogy manapság is igény van erre a 16-17. században virágzó műfajra: az énekelt vers olyan érzelmi tartalmakat közvetít, amelyek ebben a formában tudják igazán elérni a céljukat.
2004-ben a Helikon Kiadó is felvállata az énekelt versek népszerűsítésének ügyét. Útnak indult a Hangzó Helikon sorozat, mely ma már húsz kötettel büszkélkedhet. A csinos verseskötetekhez mellékelt CD-ken többe között a Kaláka, a Villő Énekegyüttes, Sebestyén Márta, Ferenczi György, Kátai Zoltán, Cseh Tamás, Novák János, Heidl György és Lovasi András tolmácsolásában hallgathatjuk meg Kányádi, Ady, Petőfi, Arany, Kosztolányi, Radnóti vagy éppen Faludy verseit. A sorozat 2005-ben megjelent ötödik darabja József Attila verseiből válogat, a könyvecskéhez tartozó CD-n a Sebő-együttes szólaltatja meg az "árva csodagyerek" (még) mindig aktuális sorait.
A Fesztivál Színházban március 13-án a Hangzó Helikon-estek keretében ennek az albumnak az anyagát hallgathatjuk meg Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura) és Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár) előadásában. Az együttes meghívott vendégei valószínűleg a 2005-ös album közreműködői közül kerülnek ki. Sebő Ferenc elmondása szerint a hetvenes évek eleje ótan nem kellett hozzányúlnia József Attila-dalaihoz: a mostani koncerten is a több generáció által jól ismert Gyöngy, Harmatocska, Bánat, Medvetánc, Altató, és Klárisok szólal meg. Versek és dalok, amelyek többszörösen is kiállták az idő próbáját.
Hangzó Helikon-sorozat 2010. március 13. 19:30 Fesztivál Színház Sebő – József Attila
Szobrot állítanak Nagy Lászlónak a költészet napján; az egykor a főváros XVIII. kerületében élt költő bronz mellszobrának elhelyezését a helyi képviselőtestület szerdán egyhangúlag szavazta meg.
Kő Pál Kossuth-díjas szobrász alkotása egy nyitott könyvet idéző mészkő posztamensre kerül; a mintegy 84 centiméter magas bronz mellszobor a középkorú költőt ábrázolja fején babérkoszorúval, és felesége, Szécsi Margit szobra felé tekint.
A XVIII. kerületi Kossuth téri sétányon járók először a költő tekintetével találkoznak, majd elhaladva a szobor mellett kibontakozik a portré profil része.
A kerületi művészek mellszobrait bemutató szoborsétány kialakításának ötlete a 90-es években született meg. Az önkormányzat akkori oktatási-, kulturális- és sportbizottságának elnöke, Feitl István úgy gondolta, hogy a sétány mentén mellszobrok elhelyezésével lehetne tisztelegni a kerületben élt és alkotott művészek előtt.
A sétányon az érdeklődők a XVIII. kerületi önkormányzat mostani döntése alapján Kondor Béla és Szécsi Margit után április 11-től Nagy László szobra előtt is elidőzhetnek; a XVIII. kerületi önkormányzat a költészet napján, április 11-én avatja fel a költő bronz mellszobrát.
Klasszikus zenével foglalkozott elég sokáig. Hogy telepedett meg mégis a népzenénél?
Az egyetemi évek alatt kezdtem gitározni, főként populáris zenét játszottam Halmos Béla barátommal, aki évfolyamtársam is volt. Mint "normális" egyetemisták, a közösség kedvéért zenéltünk, a csajoknak énekeltünk, buli volt az egész. Illés, Omega számokat játszottunk (ők voltak az elsők, akik bevezették a népzenét, a népzenei elemeket a rockzenébe). Mi József Attila verseire írt dalaimat játszottuk akkor, a népzenére később tértünk át. Később aztán a 25. Színházban a József Attila-dalok sikerén felbuzdulva kezdtünk néhány népdalt is belevinni az előadásba, ilyen volt például: a Pakulár ballada, a Cinegemadár…
Felkértek, hogy tanítsak énekelni színészeket, ehhez azonban anyagot kellett gyűjteni. Nem ment ez olyan egyszerűen, ekkor ütköztünk ugyanis a "nagy feudális falakba", mindenki azt kérdezgette tőlünk, hogy minek ez maguknak, mit akarnak csinálni vele, a szokásos helyzet. Olyan forrást kellett találnunk ugyanis, amiből fel tudtunk töltekezni. És ekkor leltünk rá Martin György gyűjtéseire. Ő mindig azt mondta, hogy a kutatás célja az, hogy visszaadjuk a társadalomnak a felgyűjtött tudást – ezt sokan elfelejtik.
Milyen formában kell visszaadni a társadalomnak a gyűjtéseket?
Halmos Bélával mi olyan elvetemültek voltunk, hogy nekünk a saját hagyományos zenénk tetszett meg, holott akkor nem ez volt a trendi. Mindenki más úgy gondolta, hogy minek azzal foglalkozni, mikor ott van az a jó kis amerikai popzene. Mi viszont egyre kíváncsibbak lettünk, hogy milyen is a mi örökölt zenénk. Én személy szerint rádióban hallottam először széki zenét, aztán Martin György vette elő sorban a szalagokat, és akkor döbbentünk rá arra, hogy mennyi mindent nem ismerünk még – mezőségi, gyimesi, moldvai dallamokat hallgattunk. Első alkalommal még csak a gyűjtőszenvedély lángolt fel bennünk, aztán később rájöttünk, hogy "mekkora balhé lenne", ha ezt megtanulnánk.
Mit gondol modern és eredeti előadásmódról? Mit jelent egyáltalán az, hogy modern?
A divat hullámzik. Ma a nagyanyáink ruháit hordjuk, tehát az édesanyám korosztályának divatja él most újra. Minden attól függ, hogy a hullám melyik részén tartózkodunk.
A mi fiatal korunkban mindenki nyakra- főre dolgozta fel az anyagot, azt mondták, hogy át kell szűrni az eredeti durva matériát a zeneszerző lelkén, különben nem eléggé magasrendű. Ez persze jogdíj vonzattal is járt. Amikor ezekkel a feldolgozásokkal elteltünk, akkor egyszerre csak az lett a modern, hogy megpróbáljuk azt a lenézett, barbárnak tartott parasztzenét eredeti formájában eljátszani.
Át lehet dolgozni egy Beatles- számot is, át is dolgozzák, de az nem jelenti azt, hogy az eredetit nem lehet meghallgatni, nincs azzal semmi gond. Ez egy használati zene- tökéletesen működik. Attól, hogy hozzátesznek valamit, nem lesz se több, se kevesebb. Martin György mondta azt is, hogy aki nem tud valami érdemlegeset hozzátenni, az legalább ne rontsa el. Ezért volt neki annyi gondja az akkori koreográfusokkal, akik csak kiszemezgettek egy-két érdekes figurát a filmekről és másnap már kész volt a koreográfia. Martin György leírta, kielemezte ezeket a filmeket, így neki egy szívfájdalom volt, amikor azt látta ezt a közömbös felületességet. Ő úgy gondolta, hogy először ugyanis meg kell nézni az egész filmet, megtanulni a táncot a maga teljességében, és azután lehet csak tanítani, átdolgozni, miegymás.
Fájdalmasan vidéki látvány, hogy lassan már a popszakmában is mindenki Bartók Bélának képzeli magát. Bartók nem a slágerszerzőkkel volt egy versenypályán, hanem egy teljességében más műfajban alkotott. Attól, hogy ő is feldolgozott populáris zenéket (jelen esetben népzenéket), még nem jelenti azt, hogy beszállt volna a popzeneműfajba. Ő a saját műfajához vett abból ihletet, amely egy másik közönséghez szól. Nagyon nagy zavarok vannak ezzel kapcsolatban mind a mai napig.
Minket az elején azzal támadtak, hogy miért gitárral játszunk népzenét? Hiszen a gitár nem autentikus népi hangszer. (Arról viszont nagyon kevesen tudnak, hogy már Arany János is gitárral énekelt népdalokat). Akkor mi a gitártól elindulva odáig jutottunk, hogy kitaláltuk, hogy az is lehet modern, hogy eredeti felállásban megtanuljuk és eljátszuk a régi korokból ránk maradt popzenét, a népzenét.
Csak mosolygok, hogy manapság újra szólnak a szirénhangok a feldolgozás mindent megnemesítő, felemelő és megváltó szerepéről...
Én most már nem hiszek az ilyen kirekesztő elgondolásokban. Szerintem minden stílust, (beleértve a régi korok műzenéjét is), a maga eredeti stílusában kell elsajátítani, s ez jogosíthat fel arra, hogy kreatívan birtokba vehessük, és variálni kezdjük. Aztán ha van valami olyan mondanivalónk, amely ezt igényli, össze is szőhetjük a megismert elemeket, a zene törvényeinek és esztétikai normáinak szellemében.
Örömmel látom, hogy fejlődnek a magyar webkettes felhasználók, kerülnek fel az internetre szép számban a régi felvételeink, főként persze a tévéadásokból, de vannak egyedi "videoklippek" is.
Elsőnek egy verses összeállítás a Sebő-Halmos-Sebestyén-Éri-Nagy felállással, benne egy lemezen soha meg nem jelent dallal: Tamkó Sirató Károly: Szélkiáltó. Utána József Attila: Harmatocska és Szécsi Margit: Úgy néztem versei következnek. Ez utóbbi érdekessége, hogy amíg Sebő dorombol, addig Nagy Albert és Halmos Béla énekelnek. Ezért irigylem is az akkori zenekart, mindenki tudott énekelni.
Aztán a Macska-induló Káldy Nórával, majd Sebővel. A mozi végefelé feltűnik Geiger György trombitaművész is.
Udvaros Dorottya a Psychéből énekel, a '86-os Cimbora-lemezről.
És a végére egy érdekesség: Varró Dani: Este fél kilenckor versére iskolások egy táncjátékot csináltak Szolnokon, az klip adatlapja szerint Ibolya néni vezetésével.
Ha jól sejtem, akkor a hang a Sebő60 koncertből származik, gondolom a tévéből rögzítették. Ha szóltak volna, adtam volna jobb minőségű felvételt is szívesen.
Ezt pár hete fényképeztem Pestlőrincen, mert akartam írni pár sort arról, hogy egy éve lopták el Szécsi Margit mellszobrát.
De a lustaság kivételesen előnyünkre vált, mert időközben jó hírt kaptam: április 11-én, a Költészet Napján az önkormányzat felavatja az újraöntött szobrot.
A televíziókritikai tárgyhét éppen július közepére esett, mikor is két dolgot tudhat előre a felkészült, élettapasztalattal vert televíziókritikus: ad 1.: meleg lesz; ad 2.: fel fog tűnni különböző televízióállomások reggeli műsoraiban Márta István zeneszerző, színidirektor, fesztiválalapító és kultúramenedzser, és elmondja, hogy megint nem jött össze a pénz Kapolcsra, és ez számos, rajta kívül álló ember felelőssége, úgyhogy magukra vessenek. Ezek természettörvények, olyanok, mint hogy a Nap ide-oda jár az égen [...]
Erről eszembe jutott, hogy idén sem hívtak meg Kapolcsra minket. Sőt, tulajdonképpen fél-kerek évforduló van, pontosan 5 éve nem hívtak meg minket a Márta Pistáék. A pontosság kedvéért persze el kell mondanom, hogy a csatolt rendezvényeken azért szerepeltünk (2003: Öcs, 2004-2005: Taliándörögd). Ezek "gebines" fesztiválok voltak, azaz a Fonó és a Hungarofest szervezte őket, nem a Művészetek Völgye. A közönség nem tehet róla, de valahogy mindig szerencsétlenül jöttek ki a dolgok: volt, hogy kevesen fértek be, mint az öcsi Közösségi Ház udvarára, vagy sokan lemaradtak róla, mint 2005-ben, amikor a fesztivál elején szerepeltünk. Legalábbis a reklamáló e-mail-ek ezeket említették. Mert azokat mi kapjuk.
No, de elég a nyavalygásból, ha valakinek hiányzunk, indítson népi kezdeményezést. Addig is ajánlom az arra járóknak Ivo Papasov klarinétos koncertjét, holnap este az öcsi Kőfejtőben. Igazi bulgár zene, 3000 hang/másodperc sebességgel. Papasovról szép gyűjtemény van a YouTube-on.
Ha pedig valaki Sebőre vágyik a Völgyben, augusztus elsején Taliándörögdön a Duna Moziban vetítik Sztanó Hédi filmjét, a Kézjegy: Sebő Ferenc címűt.
Ja, igen, ha valaki véletlenül ott volt szombaton (július 28-án) Taliándörögdön a katolikus templomban, a Meseóvodában, az árulja el, hogy a Szécsi Margit – Sebő Ferenc: Eszem a gesztenyét című mesejáték melyik verziója hangzott el: Ruttkai Éva vagy Szécsi Margit adta elő? Köszi.
