 
Következő koncertünk
Október 2., 19:00
Budavári Művelődési Ház, Sebő-klub
Névmutató
Rovatok
Keresés
RSS Értesítő
Iwiw
Archívum
|
Ha valaki arra gondolt, hogy milyen jó nekünk ott vidéken, azt megkérem, hogy ezt gondolja át a mai havazás ismeretében.
Sárvár és Celldömölk között reggel így nézett ki. A mai baleseteket pedig épp csak elkerültük.
Mai állomásaink: Nádasd, Ják, Tanakajd.
Nádasd, fotó: Perger László 
Ják, fotó: Perger László 
Tanakajd, fotó: Perger László Mai tapasztalat: minden fel van újítva (legalább a vizesblokk), mindenhol európai zászlók és táblák jelzik a fejlesztéseket. Lassan-lassan eltűnik az a vidéki művházfíling, amiért azért olyan nagyon nem rajongtunk.
Az alábbi képet Egyházasrádócon készítettem, reggel 9 óra után pár perccel (telefonnal). Tessék megnézni a falut a térképen, Szombathelytől délre van.
Fotó: Perger László Nagyon kis vagány társaság volt, a környező öt falu iskolásai. A héten Vas megyében játszunk, bérletes előadások a Nemzeti Filharmónia szervezésében. 13 koncert, két-háromezer gyerek, ha csak 10 tanul meg közülük énekelni és zenélni, már megérte.
...így fogynak a jegyek a márciusi MűPa-koncertünkre:
Mindezt 4100 Ft-os jegyekkel. Ez már a válság? És most akkor kell a kultúra, vagy csak a bulvártévé a menő? Egyre kevésbé értem ezt az egészet.
Kezdjük a jó hírrel, szombaton összművészeti Sebő-klub a Bem rakparton a Budavári Művelődési Házban, este hétkor, Halmos Bélával, Csatai "Csidu" Lászlóval, film, színház, muzsika és főleg tánc. Még jobb hír, hogy ez a budai klub töretlenül folytatódik.
És akkor a rossz hír, Angyalföldön megtört a lendület. Ahogy korábban említettem, megszorítások vannak, a ballaszt repül. És mi túlsúlyosak vagyunk.
Az elmúlt másfél évben a József Attila Művelődési Központ derekasan megtett mindent, közönséget szervezett, dekorációkkal, falatokkal, figyelmességgel valódi klubestekké tette a fellépéseinket, írjuk le ezért nyugodtan Kapuvári Beatrix nevét, és innen is köszönet a mamájának a süteményekért. De csodát tenni ők sem tudnak, az idén a pénz másra kell az országban, kultúrára nem jut annyi.
Február 17-én mindenesetre tartunk még egy klubot, "best of" jelleggel, lehet rendelni is majd, sírunk-vigadunk.
Ami azért biztató ebben a helyzetben, hogy az intézmény vadiúj igazgatója pár napja felvázolt egy visszatérő pályát, miszerint ahogy rendeződnek viszonyok, újraindítja a fontosabb programokat, többek közt a Sebő-klubot. Ezért azt kérte, hogy nevezzük nagyvonalúan "szünetnek" a következő hónapokat. Én pedig megígértem, hogy nem költözünk el a városból, várjuk azt a telefont.
Magyar Narancs, snoblesse oblige, 2010. január 28., szerző: rés a présen
Hogyan lettél díszlettervező?
Nem színházban nőttem fel, mégis a családomat tartom felelősnek, hogy végül itt kötöttem ki. Rengeteg izgalmas vitám volt már tizenévesen a testvéreimmel színházról, filmről. Iparművész akartam lenni, aztán színésznő, majd felvételiztem a Műszaki Egyetemre építészmérnöknek – mindenki döbbenetére. Kihívás volt, de valami nagyon hiányzott: a színház. Harmadéves koromban átjelentkeztem a képzőművészetire, díszlettervezőnek.
Mikor végeztél?
Tavaly diplomáztam Frank Wedekind Lulujával. Ebből készült egy performansz a Trafóban, Hód Adrienn rendezésében. Az első önálló díszletem egy kis társulattal, a Ködszurkálók Színházzal valósult meg (Lanford Wilson: Kéretik elégetni). Később megkeresett Göttinger Pál, akivel a Bárka Színházban dolgozhattam együtt.
A Tengeren, a Líra és Epika és a Dogville díszleteit is te készítetted ott, csupa sikeres darab. Nem zavaró, hogy a díszlet háttérbe szorul az értékeléseknél?
A jó díszlet nem önmagáért jó, hanem az előadás részeként. A legjobb, ha észre sem veszik. Számomra a színész jelenléte, energiája fontos benne. Olyan teret próbálok megálmodni, amiben ez az energia a lehető legteljesebben ki tud bontakozni. A legnagyobb dicséret, amit kaphatok, az a színésztől jön.
Hogyan zajlik a munka közös része?
Rengeteg múlik azon, hogy tudjuk-e inspirálni egymást a rendezővel a legelején. A rendezőnek nehezebb, hiszen ő ekkor még nem dolgozott a színészekkel, tehát abszurd helyzetben van velem. "El kell képzelnie", hogy mi lesz a próbafolyamat során. Ez a mi kőszínházi struktúránk átka.
Milyen művészeti stílus áll hozzád közel?
Többféle díszlettervezői hozzáállás létezik, vannak, akik kifejezetten képzőművészként érkeznek a szakmába. Én mindig is bajban voltam a "művész" jelzővel. Amit a színészetből, illetve az építészetből magamévá tettem, az nem erre tanított. Elsősorban alázatra és arra, hogy a legfontosabb a tökéletes részletekből összeálló egész. Lenyűgöznek a festői díszlettervek, de jobban izgat a néző-tér-színész viszony.
A színházon kívül milyen munkáid vannak?
Szeretek filmben dolgozni. Az egyetemi évek alatt alkalmam volt részt venni fiatal filmesek vizsgamunkáiban. A film frissítő dolog. A szakmai alázat itt teljesen egyértelműen kirajzolódik, mindenki egyért dolgozik, nem lehet önzőzni, mert az látszani fog. A kép nem hazudik.
A következő munkád?
Most kezdünk próbálni a Szputnyikban. A színdarab Edward Bond Szűk ösvény a messzi északra című műve; Upor László fordításában, Göttinger Pál rendezi. A másik munka pedig egy kisjátékfilm, az Ünnep, Császi Ádám rendezésében, ami nagy örömünkre bekerült a 41. Filmszemlére.
Sebő Ferenc műsora a MR3 Bartók Rádióban, 2010. január 30., 11 óra
Csokonai dallamai
Csokonai zenekedvelő ember volt, s mint ilyen, sokféle zenét ismert. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy versei formájául, hordozójául is gyakran választott az általa ismert zenei anyagok közül; akkor is, amikor ez már nem volt – ahogy ma mondanánk – "trendi".
Dallamkövető költészetének forrásait térképezi fel Sebő Ferenc, bőséges zenei illusztrációval. Hallhatunk "kortárs zenét", ami alatt azidőtájt a (bécs)i klasszika dallamait értették, verbunkosokat, valamint az alkalmi költészet néhány darabját, és népi dallamokat. A legizgalmasabb marad a végére, az antik időmértékes zene
felhasználásával kapcsolatos kérdések, melyekre elhitető erejű választ a balkáni népzene ismeretében tudott adni a táncház-generáció kiválósága.
Műsorunkban a Sebő-együttes és a Csörsz Rumen István vezetésével működő Musica Historica Együttes felvételei csendülnek fel.
Szerkesztő: Fittler Katalin
Csapataink harcban állnak, de a válság is a helyén van.
Folyamatos gondolkodásban és tárgyalásban vagyunk, hogy mi is legyen, ugyanis pár napja ultimátumot kapott a XIII. kerületben a kultúra: a veszteséges rendezvényeket be kell zárni!
Messzemenőbb következtetéseket nem akarok levonni, mert biztos tévednék, de mindenesetre folyamatosan beszámolunk a helyzetről.
Segítő ötleteket pedig szívesen veszünk.
előző oldal
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
következő oldal
|
|
