Sebő Ferenc műsora a Magyar Rádióban, 2010. január 6., 11 óra
Naplegenda
Az Állami Népi Együttes táncestjét idézi a műsor címe, s nem véletlenül. A közelmúltban megjelent CD-felvétel tanúsága szerint a lélegzetelállítóan monumentális, ugyanakkor mégis meghitt és bensőséges, varázslatos és hátborzongató zenei világ a látvány nélkül is képes teljes értékű élményt adni. Ebből ad ízelítőt Sebő Ferenc, akinek felkérésére 2000-ben megszületett a Kárpát-medencei tánc- és népzenekultúrákat ötvöző táncszínházi produkció zenéje. Kamatoztatta bennük mindazokat a tapasztalatait Nikola Parov, amelyeket az eredeti Riverdance formációhoz csatlakozott hangszeres szólistaként szerzett, mintegy öt éves közös turnéik során.
A produkció keletkezéstörténete a '90-es évek második felében gyökerezik, amikor "új szelek" kezdtek fújni az Állami Népi Együttes házatáján, amikoris a felnövekvő táncházas nemzedék a színpadi néptánc műfajában is keresni kezdte a művészi kifejezés lehetőségeit. Az együttes művészeti vezetőjeként akkortájt Sebő Ferenc olyan műsorpolitikát alakított ki, amelyben sokféle műfaj megjelenése vált lehetségessé, az autentikus néptánc bemutatásától kezdve a táncszínházig. Az ír Riverdance egyik műsorát látva született meg az ötlet.
A bolgár-magyar származású zeneszerző és gyakorló muzsikus Nikola Parov Szófiában született, kora gyermekkorát a Balkán népzenéjének bűvöletében töltötte. Hivatásos muzsikus nagyapjának köszönhetően Nikola hat éves korában kapcsolatba került népzenével. Ekkor mandolinozni tanult, Budapestre költözésüket követően, 10 évesen már zongorázni és gordonkázni tanult. Megszámlálhatatlan, hogy mennyi különböző tradicionális hangszeren tud játszani (néhány közülük: kaval, gadulka, buzuki, gaida). Alig 20 esztendősen alapította első együttesét, a Zsarátnokot, amely együttes a balkáni vidékek muzsikáinak sajátosságait bolgár, román, szerb, macedón, horvát, görög, albán és más népek zenéjének elemeivel ötvözte. A Riverdance ír zenekarának tagja a Naplegenda esetében zeneszerzőként hozott létre időtálló értéket.
Ebben a városban két Sebő Ferenc van, apa és fia. Ebből adódnak érdekes helyzetek:
Legközelebb Budaörsön lesz TÁP Színház és a Minden Rossz Varieté (Tehetségtelenség Kutató Verseny), ott a Rejtelmek pont nem lesz, de rengeteg további tehetségtelen produkció igen.
Ebből hagyomány lesz, úgy látom, de hát szeretek karácsonyi vásárokban díszeket fényképezni. Sokkal jobban néznek ki így, megvilágítva, egykupacban, mint a fán a visszahajtogatott szaloncukorpapírok szomorú társaságában.
Nem hagyott nyugodni a lengyel nagykövet esete, gondoltam megnézem, hogy a YouTube-on mit találok a dalról. Hát, azt kell mondanom, hogy részévé vált a lengyel slágerkultúrának.
Azok kedvéért, akik most kapcsolódtak be az adásba elmondom, hogy tíz éve egy lengyel zenekar feldolgozott egy halom Sebő-számot, majd híres lett. Amivel berobbantak, az a Lydiához-Harmatocska dalokból készített Czerwone korale (Piros gyöngyök) volt. Anno összegyűjtöttem a cikkeket és megírtam a közös dolgainkat.
A héten megtartottuk az idei utolsó angyalföldi Sebő-klubot is, Egypitomi beszámoló címmel. Vendégként elhívtuk dr. Fábián Zoltán docens urat, a magyar kiállítás egyik kurátorát, akivel Kairóban ismerkedtünk meg. Rengeteg jó háttérinformációt osztott meg velünk az ásatások-kiállítások szépségeiről és árnyalta a kialakult képünket dr. Zahi Hawassról. Valamint megtudtuk, hogy a kairói lengyel nagykövet előtt nem voltunk ismeretlenek, a Brathanki-féle feldolgozásokat ő is hallotta már.
Az előtérben egy kis kiállítást rendeztünk a fényképeimből, egy darabig még ott lesz.
Én szóltam, hogy jó lesz, aki ott volt, az nagy eséllyel ugyanezt mondja.
Az elején Halmos Béla levetített egy-két filmrészletet a korai Ki mit tud? és Röpülj páva gálákból, ennek emlékére álljon itt a Sebő-Halmos duó előadásának felejthetetlen hanganyaga (köszönet Mártonfi Attilának):
