
Következő koncertünk
Október 2., 19:00 Budavári Művelődési Ház, Sebő-klub
Névmutató
Rovatok
Keresés
RSS Értesítő
Iwiw
Archívum
|
(2009. november 6.)
Az egész napot a kairói Egyiptomi Múzeumban töltöttük, napközben Mekis Tamás PhD-hallgató minden részletre kiterjedő, szakértő vezetésével megnéztük a kincseket. Sajnos a fényképezőgépeket le kellett adni megőrzésre egy ruhatárszerű bódéban, bent tilos a kattingatás. Kaptam cserébe egy 5x5 cm-es falapot, rajta egy arab-arab számmal. A bódé egész falát beboríttotta egy rekeszes polcrendszer, telis-tele kamerákkal, úgy 5-8 millió forint értékben. Nagy hit kellett hozzá, hogy ezért a darab fáért a saját gépemet fogom visszakapni.
Este játszottunk a megnyitón, majd megnéztük a magyar kiállítást. No, ide már bevihettem a gépet, csináltam is néhány fényképet titokban a múzeum más részeiről is.
Utána fogadás, majd szolid sörözés a régész tanár urakkal a szállodában.
Már rutinosan fogtuk a taxikat (Zamalek-múzeum 5-6 LE), ittuk a frissen facsart gyümölcsleveket a facsardában (gránátalma, guave), ettük a kosharit (isteni egytálétel: rizs, tészta, csicseriborsó, kebab-csirke, fokhagyma, pirított hagyma, csípős szósz) a talponállóban. Megfelelő sörök estére: Sakkara Gold, Stella (helyi, nem import Artois).

Az Egyiptomi Múzeum, fotó: Perger László 
A Sebő-együttes a múzeum kertjében, fotó: Jost-Kovács Gergely 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
Zahi Hawass nyilatkozik és szigorúan néz, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás adatlapja, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László
Most, hogy bevonták a papír kétszázast, publikálom Sebő legújabb találmányát, a 150 forintost!

Előlap 
Hátlap Már volt róla szó itt is, hogy 150 éve született, de ezzel összefüggésben említsük meg a Hagyományok Háza új DVD-ROM-ját: Vikár Béla népzenei és népköltési gyűjteménye. A kiadványt Sebő Ferenc szerkesztette.
(2009. november 5.)
Délelőtt mecseteket jártunk, szakszerű kísérőnkkel, Kovács Renáta tanárnénivel, aki az egyetemen tanít magyart az arab diákoknak. Voltunk két szép nagy és régi mecsetben (Ibn Tulún, Hasszán szultán), taxiztunk, ettünk-ittunk. Használati utasítás a taxikhoz: a fehér taxi új vállalat, van benne óra és általában korrekt. Ha tudjuk, hogy az út hány LE-be (egyiptomi font, de minden magyar csak lóerőnek hívja) kerül, akkor mehetünk fekete-fehér taxival is – óra nincs, vagy 1957-es gyártású és nem működik -, de akkor a pontosan kiszámolt összeget kiszállás után az ablakon át nyújtsuk be, majd magabiztosan, elegánsan távozzunk. Ha reklamál, mosolyogjunk, hogy ez az út ennyibe kerül. Kipróbáltuk, működik.
Este koncert az Al Azhar Parkban, a városfalnál a Geneina szabadtéri színházban, a fotókat Jost-Kovács Gergely készítette, végre egy ember, akinek a kezébe mertem adni a fényképezőgépemet. A tolmácsunk Serifa volt (fogalmam sincs, hogy kell írni a nevét, de így mondta mindenki), egy kedves arab hölgy, aki remekül beszél magyarul.
A legutolsó képen a Sebő nyilatkozik az egyik arab televíziónak, a riporter érdekessége, hogy kiválóan beszélt németül. Mókás volt, hogy rámutatott a tekerőre, majd megkérdezte: Was heißt das?

Kipufogófa és reggeli, fotó: Perger László 
Az élet, fotó: Perger László 
Az Ibn Tulún mecset oszlopsora, fotó: Perger László 
Az Ibn Tulún mecset, fotó: Perger László 
A minaret, fotó: Perger László 
A kút, háttérben a citadella, fotó: Perger László 
Hallgatjuk a többszáz CD-müezzint, hátterben a Hasszán szultán és az Er-Rifai mecset, fotó: Perger László 
A 17 millió ember lakik valahol, fotó: Perger László 
A háztető, mint kiskert, fotó: Perger László 
Téligumi-csere, fotó: Perger László 
Hentes és mészáros az utcán, fotó: Perger László 
Az élet, fotó: Perger László 
Ha úgy gondolod, hogy szar melód van... lámpafestő munka közben, fotó: Perger László 
Mp3-police, fotó: Perger László 
Takarítás a mecsetben, fotó: Perger László 
A Hasszán-mecset livánja, fotó: Perger László 
A mihráb és a minbár a Hasszán-mecsetben, fotó: Perger László 
Lámpák a Hasszán-mecsetben, fotó: Perger László 
Forgalom, fotó: Perger László 
Serifa fordítja Sebőt, fotó: Perger László, Jost-Kovács Gergely 
A Sebő-együttes, fotó: Perger László, Jost-Kovács Gergely 
Sebő az arab tévé sztárja, fotó: Perger László
A szokásos reptéri szivatás után (jaj, hangszer) 3 és fél óra repülés következett. Volt benne magyarok keresése, naplemente, görög tengerpart, arab kajacsomag, kis ízelítő az arab angol nyelvből (emerzsenszi, pépörs, spesöl), majd sima leszállás. A kairói reptér akkora, hogy a földetérés után még 15 perc gurulás következett. No nem a terminálig, hanem a sivatag széléig, ahonnan busz vitt az épülethez. A vadiúj, szép 3-ashoz.
A szállodánk a Gezira szigeten volt, a Zamalek nevű kerületben. Ez egy igen előkelő kerület, ami annyiban különbözik a többitől, hogy az utcán a bokáig érő szemétben itt nem turkálnak a macskák. Kőfalvi Vidor restaurátor kolléga azonnal berántott minket az éjszakai életbe, tudta, hogy hol kell sört venni, majd a pálmafák takarásában a Nílus partján jól megittuk.

10 ezer méter giccs, fotó: Perger László 
Kairó báj nájt, fotó: Perger László 
Utcaseprő, fotó: Perger László 
Esküvői menet, fotó: Perger László 
Kordék a folyóparton, fotó: Perger László 
A reptéri vámmentes elfogyasztása a szállodában, Kőfalvi Vidorral, fotó: Perger László
Jól vagyunk, Kairó remek volt, majd mesélek, de most olyan élményben volt részünk, hogy muszáj megosztanom. Zalaegerszegen és környékén játszunk a héten, a Filharmónia által szervezett iskolai turnén. Napi két-három fellépés, egy halom gyereknek, jó móka, na. Lent lakunk, úgyhogy kellemesen akklimatizálódunk az egyiptomi 30 fok után a hideg esőhöz.
Szóval ma reggel nyolckor egy kedélyes tornateremben kezdtünk, kb. 300 gyereknek, általános iskolások. Az ilyen helyeken mindig gond a hangosítás, de ez most váratlanul érte az iskolát, hogy koncert lesz, szabadkoztak is büszkén(!), hogy nincsenek ilyesmire felkészülve (én persze titkolnám inkább). 2 mikrofonjuk volt, de állványuk egy se (egy mikrofonállvány egyébként 5 ezer forint körül van, tehát nem a gazdasági világválság miatt nincs az nekik). Zenélés közben sajnos tele van mind a két kezünk, úgyhogy nem igazán tudjuk megoldani, hogy még a mikrofont is tartsuk. Nagy nehezen szereztek egy térképtartó állványt, és akkor jött a hagyományos megoldás: ragasztószalag!
A két mikrofont megkapta a Sebő, nekünk meg legalább nem kellett behangolni.
Nem hasonlítanám magunkat a gombafejű fiatalokhoz, de kicsit megértem őket, hogy miért hagyták abba a koncertezést a hatvanas évek közepén. A közönség ugyanis amikor meglátta a Beatlest, annyira extázisba jött és üvöltött, hogy a gyenge hangosítás miatt a zenéből semmit sem lehetett hallani.
Be fogom venni a riderbe (technikai igények listája) a három szék mellé, hogy 4 mikrofon, 4 gémes állvány, tető, falak, fűtés...
Be is mondtuk a végén: a Sebő-együttest látták.

A szemfülesebbek rájöhettek a koncertlistából, hogy utazunk. Ismét bebizonyosodott, hogy jól döntött a Sebő család, amikor Ferenc fiukat az építészkar felé terelte. Ferinek (és mostmár nekünk is) sok építész és régész ismerőse van, sok fellépés jött létre így, oda-vissza. Játszottunk már több egyetemen, de volt vendég nálunk régész vagy építész tanár is.
Így esett, hogy mi jutottunk eszébe a szervezőknek, amikor összeállították a rendezvény programját.
Két koncertet fogunk adni, a műsort négy nagy téma köré csoportosítottuk: 1. Régi idők popzenéje: tekerőlant muzsika, 2. Az antik kor időmértékes költészete, 3. A XVI. századi reneszánsz költészet, 4. A magyar népzenekutatás eredményei: kortárs költőink és az énekelt vers.
Egyiptomban még az is érdekes, hogy kétszer is egy birodalomhoz tartoztunk: a rómaiak idején és a török korban, szerencsére mindkét korszakhoz van zenénk bőven.
Találtam egy ajánlót a tanácsosi hivatal honlapján:
A Kairói Magyar Hét a Kairói Egyiptomi Múzeumban megrendezendő kiállitás köré épült. A kiállitás az egyiptomi magyar ásatásokból ad izelitőt, amelyek több mint száz éve kezdődtek. A magyar kiállitása része egy sorozatnak, amely az Egyiptomban dolgozó különböző nemzetiségü régészeti csoportok tevékenységét mutatja be. A magyar kiállitás az Egyiptomi Régészeti Hivatal és a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium szoros együttmüködésére épült. A magyar egyiptológus szakemberekből összeálló Bizottság (Bács Tamás elnök, az ELTE Egyiptológia Tanszék vezetője, Török László akadémikus, Schreiber Gábor adjunktus és Fábián Zoltán docens) szervezte a kiállitást és elkészült a katalógus angol és arab nyelven. A kiállitás megnyitója előtti napon az Egyiptomi Régészeti Hivatalban nemzetközi konferenciát tartanak a magyar ásatásokról.
Az egyiptológia mellett az egyiptomi-magyar tudományos együttmüködés fontos területe az iszlám tanulmányok. A magyarországi iszlám emlékekről egy fotokiállitást rendezünk a KTH kiállitóternében, illetve egy nemzetközi konferencia kerül megrendezésre, amelynek témája az iszlám kalligráfia. A résztvevők Fehérári Géza, Fodor Sándor és Geoffrey King.
A magyar hét programjai között a hagyományokat követve a magyar film és zene kap fontos szerepet. A Sebő Együttes két koncertet ad, a Nádor Quartet a Kairói Operaházban koncertezik és Pavlovits Dávid az Amerikai Egyetem koncerttermében lép fel. Három filmet mutatunk be, amely egyfajta átfogó képet ad a 20. századi magyar történelemről: Redl ezredes, Sorstalanság, Csocsó. Végül Örkény István Macskajáték darabját a Lighthouse társulat mutatja be arabul.
Egy zenekarban ugyebár vannak szólisták, akik tündökölnek a fényben és vannak háttéremberek, akik a vállukon viszik a produkciót. A rockzenében ilyen háttér-feladat a basszusgitár, a népzenében pedig a brácsa.
Azt vettem észre, hogy az ilyen zenészek között sok olyan van, akik a zene mellett sok minden más érdekel, nagyobb léptékben is tudnak és akarnak gondolkodni.
Nem meglepő tehát, hogy a Hagyományok Háza három igazgatója (Kelemen László, Pávai István, Sebő Ferenc) a népzenében brácsásként kezdte.
Ezt mind azért meséltem el, mert a novemberi Sebő-klubban Kelemen László lesz a vendégünk. Igen gazdag életútjáról a Hagyományok Háza oldalán olvashatunk.
Miután nyáron megjelent az új lemezünk, a Pannon Freskó, szinte adta magát az ötlet, hogy csináljunk egy bemutatót az érdeklődőknek a Sebő-klubban.
A Pannon Freskó úgy indult, hogy nem lesz több, mint egy táncelőadás zenéje. Aztán az első sikerek után elgondolkodtunk, hogy miért is ne legyen ebből CD? Nem untatnám az olvasót a részletekkel, rengeteg érdekelt fél volt benne jogilag-szakmailag (azaz múltak az évek), ezért is jelent meg csak most az anyag.
És mi is benne vagyunk, tényleg hónapokat tökölődtünk dolgoztunk a stúdióban, hogy lemez méretűre vágjuk az anyagot, kijavítsuk a premier-határidő okozta hibákat.
Nagyszerű elő- és utószót írt Borhy László tanár úr a lemezhez, persze más választása nem volt, mivel ő és csapata találta meg azt a bizonyos freskót Brigetio-ban (Komárom/Szőny). A töredékekből Kőnig Frigyes rajzolta meg a plakát és a lemezborító freskóját. Őt rengeteg minden mellett a magyar várak rekonstrukciós rajzairól ismerhetjük. Őket most jól meghívtuk, hogy meséljenek. Ugyan mindketten egyetemi tanárok, de zh nem lesz, jöjjenek bátran.
Azért zenélni is fogunk, sok remek vers és zene van a lemezen.
Szerda este hét óra, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 1131 Budapest, József Attila tér 4.
előző oldal
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
következő oldal
|
|