 
Következő koncertünk
Október 2., 19:00
Budavári Művelődési Ház, Sebő-klub
Névmutató
Rovatok
Keresés
RSS Értesítő
Iwiw
Archívum
|
•• Kairó rovat • Összes hír
Ez a kérdés a szombati kiránduláson hangzott el a sivatagban, és elég bután nézhettem, mert gyorsan elmagyarázták, hogy miről is van szó: a sisa az az ízesített dohány, amit a vizipipában szívnak. Az Al-Fishawi (El Fisaui) pedig egy kávézó a Khan Al-Kalili bazárban, ami a legenda szerint az elmúlt kétszáz évben nem zárt be.
Namost az a helyzet állt elő, hogy a dohányzás elleni küzdelem Egyiptomot is elérte, és ebben a patinás kávézóban is tilos lett a füstölés. Ha a közlekedési szabályok betartásából indulok ki, akkor ennek az intézkedésnek nem jósolok nagy jövőt...
Kapcsolódó friss cikk a Népszabadságban: Egyiptom vízipipa nélkül?
(2009. november 7.)
Egy nagy kirándulás volt a jutalmunk szombatra, Mekis Tamás kolléga gyakorlatilag az összes kint dolgozó és tanuló fiatal egyiptológust és régészt beszervezte a társasútra (buszt béreltünk, 300 LE volt 15 emberre). Minőségi és mennyiségi vezetőnk volt, köszönet nekik, elképesztő dolgokat mutattak meg nekünk.
Reggel Dahsúrban kezdtünk, Sznofru piramisaival (belépő 30 LE), rögtön be is bújtunk a Vörös-piramisba. Itt megtanultuk, hogy a piramisokban a levegő párás és ammóniával telített a denevérek ürüléke miatt. Légkondi nincs, de nem is kell: a levegő pár évtized alatt magától kicserélődik. Tapasztalt kísérőink nagyon határozottan lebeszéltek minket arról, hogy a gízai nagy piramisokba be akarjunk menni, ugyanis ott a benti levegőt nem napi száz turitsta rongálja, mint Dahsúrban, hanem kétezer. És bent ugyanúgy nincs semmi. Úgyhogy "beértük" a Vörös-piramissal és a Tört-piramissal. Mellesleg kiderült, hogy rengeteg rejtett izom van az ember combjában és fenekében, amelyek mind-mind képesek egy kis izomlázat összeszedni.
A nap közepén Szakkara következett (60 LE), Dzsószer lépcsős piramisával és Mereruka masztabájával. Itt jól eltelt az idő, úgyhogy rohantunk Gízába, hogy elérjük a nagy piramisokat (ez is 60 LE), merthogy 4-kor zárnak. Körbesétáltunk mindent, amit csak lehetett, csináltunk egy halom képet a lemenő napról meg egymásról, majd a turistarendőrség szorgos sípolása közepette elhagytuk az objektumot. Gíza tulajdonképpen megér egy egész napot, így viszont megúsztuk a turistaáradatot.
Mindent beborít a szemét, fotó: Perger László 
Pálmaliget, fotó: Perger László 
Vörös-piramis, fotó: Perger László 
Hosszú a lépcsősor a Vörös-piramis bejáratához, fotó: Perger László 
Iván 2 méter, a bejárat nem, fotó: Perger László 
A Vörös-piramis kettes számú sírkamrája, fotó: Perger László 
Sznofru tört piramisa, fotó: Perger László 
Dzsószer és a Sebő-együttes lépcsős piramisa, fotó: Perger László, Kőfalvi Vidor 
A szakszerű hiénatömés tankönyve Mereruka masztabájában, fotó: Perger László 
Merdzsó 1, fotó: Perger László 
Klikk, fotó: Perger László 
Kheopsz, alias Hufu nagy piramisa, fotó: Perger László 
Sebő-együttes és a Szfinx, fotó: Perger László, Jost-Kovács Gergely 
Merdzsó 2, fotó: Perger László
Közben egy poszt erejéig muszáj megemlékeznem az egyiptomi sztárrégészről, a az aignerszilárdba oltott traianbasescuról. Nincs nap, hogy ne fedezne fel, találna meg vagy adna át valamit Egyiptomban, a sajtó lelkes asszisztálása mellett.
Van saját honlapja, blogot is írnak neki, rólunk is szó esett, fényképpel. Olyan szép, hogy idemásolom:
(ugyan a magyar ásatások évfordulóját ünnepeljük, de azért csak bevisz egy balhorgot a többi ország emlegetésével, értsd: ne legyetek nagyra, vannak mások is)
Amikor megnyitjuk ezeket a kiállításokat, nagy ünnepséget rendezünk a Kairó Múzeum előtt a kertben, a Mariette-emlékmű mellett. Felkérjük a két ország méltóságait, hogy tartsanak beszédeket az együttműködésről. Továbbá meghívunk zenészeket és előadókat mindegyik országból, hogy osszák meg velünk hagyományos zenéjüket és művészetüket a kertben, kölcsönös tiszteletünk és érdeklődésünk jeleként.
Pénteken volt egy magyar zenészekből álló csoportunk, mindegyikük különböző hangszeren játszott, és előadtak néhány hagyományos magyar dalt. A magyar népzene nagyon jó, mindenki élvezte, aki eljött.
Az esten előadott beszédéből is megtudhattuk, hogy Dr. Hawass nagy mókamester, finom poénjai vannak (bár a nyelvbotlás a minszterünk nevében azért erős volt), fotogén médiaszereplő, dallamos arab beszédét öröm hallgatni, szóval engem levett a lábamról. A miniszterünk magyar beszéde után (Serifa fordította arabra) Dr. Hawass némileg váratlanul arabul szólalt meg. Nem is volt tolmács, szegény Serfiát rángatták vissza, aki érthetően zavarban volt, hiszen fordítani anyanyelvre szokás, nem idegenre. Ebből aztán érdekes mondatok kerekedtek: "régész mesterek műveket fedeznek".
Az ünnepség nemzetközi közönsége (németek, lengyelek, hollandok) meg persze csodálkozott, hogy mi van, csak angolra nem fordított senki...
(2009. november 6.)
Az egész napot a kairói Egyiptomi Múzeumban töltöttük, napközben Mekis Tamás PhD-hallgató minden részletre kiterjedő, szakértő vezetésével megnéztük a kincseket. Sajnos a fényképezőgépeket le kellett adni megőrzésre egy ruhatárszerű bódéban, bent tilos a kattingatás. Kaptam cserébe egy 5x5 cm-es falapot, rajta egy arab-arab számmal. A bódé egész falát beboríttotta egy rekeszes polcrendszer, telis-tele kamerákkal, úgy 5-8 millió forint értékben. Nagy hit kellett hozzá, hogy ezért a darab fáért a saját gépemet fogom visszakapni.
Este játszottunk a megnyitón, majd megnéztük a magyar kiállítást. No, ide már bevihettem a gépet, csináltam is néhány fényképet titokban a múzeum más részeiről is.
Utána fogadás, majd szolid sörözés a régész tanár urakkal a szállodában.
Már rutinosan fogtuk a taxikat (Zamalek-múzeum 5-6 LE), ittuk a frissen facsart gyümölcsleveket a facsardában (gránátalma, guave), ettük a kosharit (isteni egytálétel: rizs, tészta, csicseriborsó, kebab-csirke, fokhagyma, pirított hagyma, csípős szósz) a talponállóban. Megfelelő sörök estére: Sakkara Gold, Stella (helyi, nem import Artois).
Az Egyiptomi Múzeum, fotó: Perger László 
A Sebő-együttes a múzeum kertjében, fotó: Jost-Kovács Gergely 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
Zahi Hawass nyilatkozik és szigorúan néz, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás, fotó: Perger László 
A magyar kiállítás adatlapja, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László 
A múzeum este, fotó: Perger László
(2009. november 5.)
Délelőtt mecseteket jártunk, szakszerű kísérőnkkel, Kovács Renáta tanárnénivel, aki az egyetemen tanít magyart az arab diákoknak. Voltunk két szép nagy és régi mecsetben (Ibn Tulún, Hasszán szultán), taxiztunk, ettünk-ittunk. Használati utasítás a taxikhoz: a fehér taxi új vállalat, van benne óra és általában korrekt. Ha tudjuk, hogy az út hány LE-be (egyiptomi font, de minden magyar csak lóerőnek hívja) kerül, akkor mehetünk fekete-fehér taxival is – óra nincs, vagy 1957-es gyártású és nem működik -, de akkor a pontosan kiszámolt összeget kiszállás után az ablakon át nyújtsuk be, majd magabiztosan, elegánsan távozzunk. Ha reklamál, mosolyogjunk, hogy ez az út ennyibe kerül. Kipróbáltuk, működik.
Este koncert az Al Azhar Parkban, a városfalnál a Geneina szabadtéri színházban, a fotókat Jost-Kovács Gergely készítette, végre egy ember, akinek a kezébe mertem adni a fényképezőgépemet. A tolmácsunk Serifa volt (fogalmam sincs, hogy kell írni a nevét, de így mondta mindenki), egy kedves arab hölgy, aki remekül beszél magyarul.
A legutolsó képen a Sebő nyilatkozik az egyik arab televíziónak, a riporter érdekessége, hogy kiválóan beszélt németül. Mókás volt, hogy rámutatott a tekerőre, majd megkérdezte: Was heißt das?
Kipufogófa és reggeli, fotó: Perger László 
Az élet, fotó: Perger László 
Az Ibn Tulún mecset oszlopsora, fotó: Perger László 
Az Ibn Tulún mecset, fotó: Perger László 
A minaret, fotó: Perger László 
A kút, háttérben a citadella, fotó: Perger László 
Hallgatjuk a többszáz CD-müezzint, hátterben a Hasszán szultán és az Er-Rifai mecset, fotó: Perger László 
A 17 millió ember lakik valahol, fotó: Perger László 
A háztető, mint kiskert, fotó: Perger László 
Téligumi-csere, fotó: Perger László 
Hentes és mészáros az utcán, fotó: Perger László 
Az élet, fotó: Perger László 
Ha úgy gondolod, hogy szar melód van... lámpafestő munka közben, fotó: Perger László 
Mp3-police, fotó: Perger László 
Takarítás a mecsetben, fotó: Perger László 
A Hasszán-mecset livánja, fotó: Perger László 
A mihráb és a minbár a Hasszán-mecsetben, fotó: Perger László 
Lámpák a Hasszán-mecsetben, fotó: Perger László 
Forgalom, fotó: Perger László 
Serifa fordítja Sebőt, fotó: Perger László, Jost-Kovács Gergely 
A Sebő-együttes, fotó: Perger László, Jost-Kovács Gergely 
Sebő az arab tévé sztárja, fotó: Perger László
A szokásos reptéri szivatás után (jaj, hangszer) 3 és fél óra repülés következett. Volt benne magyarok keresése, naplemente, görög tengerpart, arab kajacsomag, kis ízelítő az arab angol nyelvből (emerzsenszi, pépörs, spesöl), majd sima leszállás. A kairói reptér akkora, hogy a földetérés után még 15 perc gurulás következett. No nem a terminálig, hanem a sivatag széléig, ahonnan busz vitt az épülethez. A vadiúj, szép 3-ashoz.
A szállodánk a Gezira szigeten volt, a Zamalek nevű kerületben. Ez egy igen előkelő kerület, ami annyiban különbözik a többitől, hogy az utcán a bokáig érő szemétben itt nem turkálnak a macskák. Kőfalvi Vidor restaurátor kolléga azonnal berántott minket az éjszakai életbe, tudta, hogy hol kell sört venni, majd a pálmafák takarásában a Nílus partján jól megittuk.
10 ezer méter giccs, fotó: Perger László 
Kairó báj nájt, fotó: Perger László 
Utcaseprő, fotó: Perger László 
Esküvői menet, fotó: Perger László 
Kordék a folyóparton, fotó: Perger László 
A reptéri vámmentes elfogyasztása a szállodában, Kőfalvi Vidorral, fotó: Perger László
|
|
