 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
| |
 |
|
|
| |
|
Hazáért és szabadságért – 1976
 
Rákóczi dokumentumok
Rákóczi: Gábor Miklós
Kálmán György, Sinkó László, Kállai Ferenc, Avar István, Körmendi László
Sebő együttes, Czidra László, Újházy László
II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a Sátoraljaújhely melletti borsi kastélyban. Munkács ostromát (1685-88) anyja, Zrínyi Ilona, a vár védője mellett élte át. A kapituláció után elszakították családjától és osztrák jezsuiták nevelésére bízták. Nagykorúsíttatta magát, utazott, majd feleségül vette Sarolta Amália hesseni hercegnőt, és mint közel kétmillió holdas birtok ura, Sáros vármegye főispánja, 1694-ben Magyarországon telepedett le. Amikor a hegyaljai felkelés (1697) vezetésére kérték, Bécsbe menekül. A felkelés bukása után, 1700-ban Bercsényi Miklóssal és néhány nemessel XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Megbízottjának árulása azonban a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan Lengyelországba szökött. 1703 elején itt, Brezán várában keresték fel a tiszaháti felkelők vezetői, akikkel szerződést kötött. Ebben szabadságot ígért a fegyverforgató jobbágyoknak, és kiáltványában az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen. 1703. június 16-án jött be az országba jobbágycsapatai élén. Maga vezetett számos hadjáratot, várostromot és csatát. Erélyesen törekedett a nemzeti állam, a merkantilista gazdaságpolitika és a reguláris hadsereg megteremtésére. Politikai látóköre és műveltsége korának főurai fölé emelte. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen a főnemesek ellenállása, a katolikus-protestáns ellentét erősödött és korlátozta fejedelmi hatalmát. A császári udvar béketárgyalások, majd felesége és nővére révén megpróbálta eltántorítani a szabadságharc ügyétől, de ezek a próbálkozások megtörtek önzetlenségén és hazaszeretetén. Egyénisége nagy hatást gyakorolt kortársaira, a szabadságharc kiterjedt diplomáciáját maga irányította, gondoskodott a szabadságharc indokainak és eseményeinek bel- és külföldi ismertetéséről. 1707-ben az ónodi országgyűlést a békepárttal szemben a szabadságharc folytatása és a Habsburg-ház detronizálása mellé állította. A nemzeti egység létrehozására törekedett, támogatta a magyar és nem magyar népek nemzeti kultúráját. A nemesség érdekében keményen elfojtotta a jobbágyok antifeudális mozgalmát, ugyanakkor számos jobbágyhelységnek hajdúvárosi kiváltságokat adott, a sárospataki országgyűlésen pedig minden katonáskodó jobbágyot felszabadított a földesúri függés alól. 1711. február 26-án az orosz segítség megnyerése reményével hagyta el hazáját; távollétében és tudta nélkül megkötött szatmári békét nem ismerte el. Előbb Lengyelországban, majd 1713-tól Franciaországban (XIV. Lajos udvarában) élt. 1715 nyarán visszavonult a kamalduli szerzetesek kolostorába. 1717-ben meghívásra Törökországba ment, a kiújuló osztrák-török háborútól várt lehetőséget a szabadságharc újbóli megindítására. A pozsareváci béke (1718) után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Itt sem hagyta abba széleskörű diplomáciai és szervező munkáját. 1735. április 8-án halt meg.
| 1. |
„Jaj néked szegény magyar nép”
(S. F. Stock közlése, Allgemeine Musikalische Zeitung 1814.) |
|
|
| 2. |
„Jaj néked szegény magyar nép” – szignál |
|
|
| 3. |
Chorea
Kájoni kódex 20. szám, közli Szabolcsi: A magyar zene évszázadai I., 309. |
|
|
| 4. |
Marosszéki forgató
Lajtha László kőrispataki gyűjtése, 327. oldal 35. szám |
|
|
| 5. |
„Nosza gyertek legények”
Pálóczi Horváth Ádám gyűjtése, 1813., közli Szabolcsi: A magyar zenetörténet kézikönyve 63. oldal |
|
|
| 6. |
Tyukodi nóta – szignál |
|
|
| 7. |
„Ne bánkódjék senki köztünk”
Pálóczi Horváth Ádám gyűjtése, 1813., közli Szabolcsi: A magyar zenetörténet kézikönyve 66. oldal |
|
 |
| 8. |
Rákóczi ritka magyarja
Kallós Zoltán gyűjtése, Bonchida |
|
|
| 9. |
Bătutà – szignál
Sebő Ferenc gyűjtése, Méhkerék, 1972. |
|
|
| 10. |
„Rákóczi, Bezerédi”
Kodály-Vargyas: A magyar népzene, 65. oldal |
|
|
| 11. |
„Én is egyszer kedvemre éltem”
Lajtha László gyűjtése, Szabolcs-Szatmár megye |
|
|
| 12. |
Rákóczi búcsúja
Magyar népzene I. lemezalbum II/A/4. (LPX 10095/98)
Dancs Lajos és Halmos István gyűjtése, Nagyecsed |
|
|
| 13. |
Rákóczi nóta
Oláh tánc a Vietórisz kódexből, Rákóczi nóta Pálóczi Horváth Ádám gyűjtéséből |
|
|
1, 4, 5, 7, 8, 10, 12, 13: Sebő Ferenc feldolgozása
Sebő Ferenc: ének (5, 7, 10, 12), koboz (1, 12), háromhúros brácsa (4, 10), ütőgardon (5), tekerőlant (13)
Halmos Béla: ének (1, 5, 7, 10), hegedű (1, 4, 5, 7, 10, 12, 13)
Éri Péter: ének (5, 7), töröksíp (5), cserépdob (7, 13), nagybőgő (8, 10)
Sebestyén Márta: ének (7, 10, 11), görbekürt (5)
ifj. Csoóri Sándor: ének (5, 7), töröksíp (5, 7), duda (6), háromhúros brácsa (8, 10), gitár (5, 7)
Czidra László: pommer (5, 7, 8, 13), nádsíp (10, 12)
Újházy László: schalmei (2, 3, 4, 7, 9, 10, 13), görbekürt (5)
Tímár Sándor: nagydob (5, 7, 13)
A felvétel Vas István, Szávay Nándor, Szász Imre, Csatlós János, Jánossy István és Köpeczi Béla fordításainak felhasználásával készült.
Szerkesztette és rendezte: Siklós Olga
Zenei rendező: Hézser Zoltán
Hangmérnök: Dobó Ferenc
Fotó: Hegedűs György
Grafika: Korodi Éva
(P) 1976 HUNGAROTON, SLPX 15053 |
|
|
|
| |
   |
|
|