Sebő-együttes

2005. október 6-11.

A Sebő-együttes Indiában

csütörtök-péntek – szombat – vasárnap – hétfő – műholdképek – sajtó – egyebek

A sok interjúnak meg is volt az eredménye, ebből közlünk most három cikket. Az írások nyelvezete helyenként igen érdekes, némelyik mondat után összenéztünk: ilyet mondtunk volna? Mindenesetre a bolivúdi felkérést nem hárítjuk el, ha egyszer tényleg megérkezik (Bollywoodnak hívják nagy indiai film- és zenegyártás központját, természetesen Hollywood mintájára. A riporter megkérdezte, hogy mit láttunk a tévében, és hogy tetszett-e, erre mondtuk azt, hogy igen. Egyébként tényleg tetszett.).

Külön gyöngyszem még az a kép, ahogy a buzuki hangja kifejezi a kommunista költő szorongását.

A Titanic c. filmet pedig nem ígérem, hogy megnézem.

Köszönet Dobó Nikolettnek a fordításokért.

The Statesman

A lebilincselő magyar népzenei együttes

A szórakozást és a művelődést ötvözte a magyar Sebő-együttes műsora

Múlt pénteken a Sebő-együttes lépett fel a Magyar Kulturális Központban, a Dzsanpathon és a következő napon az Indiai Nemzetközi Központban adtak egy kis ízelítőt hazájuk gazdag népzenéjéből és költészetéből. Sebő Ferenc a gitár, tekerő és ud játéka mellett megmutatta nagyszerű énekesi tehetségét magas hangokat énekelve; a nagyon magas Barvich Iván furulyázott, tamburázott és pánsípon játszott, Orczi Géza buzukin, húros hangszereken játszott és énekelt, Perger László 12 húros gitáron, bolgár tamburán játszott és énekelt. Az együttes mély benyomást tett élénk játékával és énekével a közönségre. Még egy plusz pont volt a magyar és indiai népzene ritmusbeli hasonlósága, amely jól érezhető volt az előadások során.

A Magyar Központban tartott koncertet József Attila – a magyar forradalmár költő, a modern európai költészet élharcosa, aki 1905-ben született és fiatalon elhunyt (1937) hatalmas mennyiségű változatos verset hátrahagyva – emlékére tartották. A József Attila fotó kiállítást a magyar nagykövet Németh Iván nyitotta meg a koncert előtt. A koncerten elhangzott néhány angol és hindi fordítás Attila énekelt verseiből, melyet az együttes ízelítőül előadott. Az együttes az előadást tekerőn kísért magyar népzenével kezdte. A József Attila repertoárban szerepelt az Éji dal – a 16 éves költő panasza, Gyöngy – a költő versfüzér ajándéka szerelmének, Mártának; a Tiszta szívvel – egy keserű vers a 20-as évek magyarországi problémáiról, mely miatt kicsapták az egyetemről; a Medvetánc – egy népi szatíra, melyben a költő mint egy állatot láttatja magát; az Indiában, hol éjjel a vadak – mese egy indiai uralkodó ostobaságáról, hogy lehozza a napot a földre. Az IIC koncert szintén tekerővel kísért magyar népdalokkal kezdődött, ezt követték XVI. századi Balassi Bálint énekelt versei majd a kortárs Orbán Ottó, Nagy László és Weöres Sándor énekelt versei. Az együttes kitűnő zenei eszközhasználatról tett tanúbizonyságot, melynek köszönhetően az este mind szórakozást, mind művelődést nyújtott. Ferenc kiváló hangja, mint ahogyan az előző estén is, felejthetetlen jellemzője volt az együttes előadásának.

G. George

The Asian Age

A magyarok éheznek a versköltészetre

Emlékeznek még a dzsiggelős jelenetre James Cameron Titanic c. filmjéből, melyben Kate „Rose” Winslet végigtáncolta az éjszakát Leo „Jack” di Caprio karjaiban? A spanyol-magyar zene megtöltötte a filmet és ez az, amit mesterien művel a magyar Sebő-együttes. A költői énekek az indiaiak számára Sahir Ludhiyanvi betétdalait jelentik Yash Raj Kabhie, Kabhie vagy Silsila c. filmjeiben. Ám ennek a magyar együttesnek a költészet adja az általuk szerzett zene esszenciáját.

„A költészet mindig összefüggött a zenével. A szöveg nagy jelentősséggel bír az európai zenészeknél főleg magyaroknál és a görögöknél. A zenén keresztül szeretnénk megmutatni az ősi és kortárs zenészek hitelességét és báját” – mondja Sebő Ferenc, a Sebő-együttes vezető énekese és zeneszerzője. A zenekar tagjai elmondták, hogy az ősi művészetet megőrizte az európai folklór, főleg a kelet-európai paraszt népzene. Az évek során az együttes tagjai tehetségüket kutatásokkal és a idős népzenészektől gyűjtött dalokkal, valamint ritka hangszerek segítségével egészítették ki.

„A magyar szimfónia továbbra is ragaszkodik ragyogó történetéhez és ritka művészi forma. A magyar népzene nagyon hasonlít az indiai zenéhez, minthogy egyik ország sem vesztette el egyéniségét a globalizáció során. Egyik ország sem alakította át hagyományos zenei stílusát, de ugyanakkor új irányzatokat fedeztek fel.” – állítja Ferenc, miközben az együttes tagjai – Barvich Iván, Orczi Géza és Perger László – együttértően bólogatnak.

Zenéjük, ahogyan a zenekar tagjai vélik „újjáélesztett hagyomány, melyről a világ nem sokat tud.” Ferenc úgy érzi, hogy az indiai és magyar szimfóniák unokatestvérek, minthogy „mindkettő kortárs és nagyon érzékeny.” A zenekar tagjai megerősítették, hogy a zene iránt érzett szenvedélyük tartja őket össze. „Mi nem a pénz kedvéért dolgozunk. Ez nem egy foglalkozás, hanem szórakozás. Nem keresünk eleget ahhoz, hogy propagálhassuk művészetünket. Bevételünk épp csak annyira elég, hogy kiadhassuk következő albumunkat.” – mondja Ferenc.

A zenekar tagjai kedvelik az indiai zenét és a konyhaművészetet. „Szeretjük a bollywoodi zenét, az életteliségét és dallamát. Ha felkérne bennünket egy bollywoodi rendező, hogy szerezzünk zenét a filmjéhez, hát boldogan megtennénk.” – visszhangozta a zenekar egy emberként.

A zenekar tagjainak van néhány igazán érdekes hangszere, melyet Európa különböző részeiből szereztek be. „A hangszerek némelyike, mint a tekerő, tambura, ud, buzuki, doromb, nagyon ritka. A hangszerek megszólaltatásához szükséges tapasztalatokat a széleskörű magyar népzenei kutatások során szereztük meg.” – mondja Ferenc.

A zenekar több mint elégedett fellépésével Delhiben. „Az első bemutatkozásunk óriási siker volt és a delhiek meleg fogadtatásban részesítettek bennünket. Nagyon szkeptikusak voltunk a nézők reakciójával kapcsolatban, de a reakció fenomenális volt. Szeretnénk ismét itt fellépni.” – összegzi Ferenc.

Rajesh Ahuja

The Indian Express

Magyar rapszódia

A magyar költő József Attila születési évfordulójára rendezett vándorkiállítás néhány napra városunkba érkezett

„India egyike annak a néhány országnak, ahol az ősi verseket még mindig éneklik – főként a több kötetet kitevő vallásos szanszkrit költészet csendül fel a szitár vagy dholak panaszos húrjain, vagy akár a papok monoton Véda mormolása hallatszik a templomokban. Ebben az értelemben a magyar kulturális hagyományok nagyon közel állnak az Önökéhez” – mutatott rá a zeneszerző Sebő Ferenc, mialatt egy kényelmes kanapén beszélgettünk a Magyar Információs és Kulturális Központban.

Sebő, a Sebő-együttes – egy budapesti alapítású zenész csapat, mely múltja a 70-es évekig nyúlik vissza és akik arról ismertek, hogy felélesztették az ősi magyar népzenét – vezetője. Az együttes a József Attila évfordulóra érkezett a városba. József Attila a 20. századi magyar költészet egyik kiemelkedő képviselője volt.

„József Attila európai költészetre gyakorolt hatása összemérhető Bartók Béla zenére gyakorolt hatásával az 1900-as évek elején. Szomorú, hogy kortársai csak halála után ismerték fel költészetének jelentőségét.” – mondja Sebő. „Nagyon hálás feladat, hogy részt vehetünk az UNESCO által megszervezett vándorkiállításon, melyet a költő tiszteletére rendeztek.” – mondja Sebő.

Mialatt Németh István a magyar nagykövet bemutatta a falon a posztereket, melyek Attila életének fontos mozzanatait ábrázolják, az együttes egyidejűleg eljátszotta József Attila költészetére alapozott zeneműveit. a költészet és zene társításával.

„Attila költészete főleg a XX. század első felében élt parasztok és az alsó középosztály szociális problémáival foglalkozik. Verseiben sok a harag, melyet bőven kifejezésre juttat.. Míg versei nagyon jól megzenésíthetőek, mégis nagyon nehéz azokat lefordítani és talán ez az oka annak, hogy költészete oly sokáig eltemetett és ismeretlen maradt.” – mondja Sebő.

Érdekességképpen az együttes középkori hangszereket és dallamokat használ előadásában. „Hónapokat töltöttünk múzeumi kéziratok kutatásával, a parasztság dallamainak gyűjtésével, melyek majd ezer évre nyúlnak vissza.” – vallja a magyar kulturális örökség feltámasztásának úttörője, aki zenekarával idén szerepelt Stuttgartban, Helsinkiben, Varsóban és Észtországban. Figyeljük csak a XVI. századi húros hangszer, a tekerő éles hárfaszerű hangját, a buzuki, a görög lant pedig kitűnően kifejezi a pszichésen szorongó költő kommunista hangját, mely a felsőbb osztály ellen beszél. És ha aggódna, hogy elvész a magyar hangsúlyos énekek közepette, hát ne nyugtalankodjon. Különleges szórólappal – hindi és angol nyersfordításokkal segítették az előadás megértését. A kiállítás megtekinthető a Magyar Információs és Kulturális Központban október 31-ig.

Nitya Rao