főoldal főoldal  
megjelent lemezeink a ládafia az együttes koncertek
   
 

Martin György levele

1973 őszén az éppen Japánban tartózkodó Sebő Ferenchez és Halmos Bélához

Sebő Ferenc – Halmos Béla

730909
Japán
JIYUGAOKA Green House No17
18-6 Chome. OKUSAWA
Setagaya-ku
TOKYO

Martin György
1052 Budapest
Tanács krt. 20.
Hungary


[1973.] szept. 9.

Kedves Feri és Béla! Mivel sok korholásban részesültem már tőletek s környezetemtől is, s kicsit kipihentem magam – s most csak négy erdélyi vendégem van (a nyár folyamán több, mint 20 volt) – rászánom magam az írásra. Most már talán van is miről írni.

1.1. A Nagy László féle gyimesi táncok ötlete jól bevált, ha a vers nem is érvényesült kellőképpen. Sanyi szépen megcsinálta a táncot. Színpadon nem láttam, csak próbán, de így is jónak véltem. A baj csak a szöveggel volt. Azt hiszem nem is lesz addig érthető, míg külön hangszórón kivezérelve egy ember el nem mondja a tánc mellett a szöveget. A tánc Szegeden úgy hallottam jó benyomást tett. A gyimesi táncot lebecsülő trágyaszagot emlegetők is erről elismeréssel nyilatkoztak, s szembeállították a korábbi változattal, hogy ez igen, ez már valami! A tényleges változás csak annyi, hogy nagyobb tömeg, néhány szerény színpadi s térötlettel, jól sikerült többszólamúsággal mozgalmasabbá vált a tánc képe anélkül, hogy revüízt kapott volna. Az a belső meghitt kamara hangulat – ami nekem a kisgyimesiben tetszett – viszont elveszett. Szegedre nem mentem el, mert azzal az egésszel nem értek egyet, bár sokat fizetnek a zsűrizésért.

1.2. Szegeden volt valami vita, amiben a Sanyi1 valószínileg ügyetlenül és -fogyottan emlegethette az improvizálást, mert Ortutay, akinek egyébként nagyon tetszik a Bartók2 munkája, nekiment, hogy ez az ösztönösség (amiről Sanyi beszélt) nem jelenthet műalkotást, a színpadon nem lehet össze-vissza azt csinálni, amit a táncos akar. Na azt hiszem az improvizációban nem azt kell hangsúlyozni örökké, hogy azt csinálom, amit akarok, hanem azt, hogy egy jól sikerült un. improvizáció (ami egy idő múlva magától is megkötődik - tehát már nem az) sok kemény munkába s gyakorlásba kerül. Ezt viszont nem emlegetjük eléggé s ezért félreértik.

2.1. A kalocsai folklórfesztivál igen jól sikerült. Joli3 a Népművészek Műsorát szervezte Julcsival4. Sándor5 mondott igen szép bevezetőt. A TV. teljes egészében felvette – 30 percben sugározta. Simonné6, somogyiak, Bársony, dévaványai Kádár és a Nácsa, Karsai, Csomborék, nagyecsedi Bujáki G.7, a berzencei asszony s egy kanásztáncos stb. Jó tömény, végig feszült műsor volt. Ti azért hiányoztatok belőle, bár a másodzenekar jól bevált. Csabából8 nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Ha egyszer elmeneteletek pillanatában ő volt az egyetlen, akit Finnországba lehetett küldeni, akkor ennek most inni kell a levit. Muzsikára szükség van, s több prímásra. A könyöke pedig nem mindenkinek egyforma hegyes. Mindenesetre megállapodtunk Gergővel9, hogy rajtatartjuk a szemünket, hogy olyasmi ne történjen, ami zavarhatja az ügyet.

2.2. A kalocsai fesztivál másik fénypontja a nagy műsor volt, amit a TV teljes egészében (u. azzal a rendezővel aki a Zoli10 filmet csinálta) nagy megelégedéssel felvett. Ezt a műsort annyira jónak tartották – ők is, én is – hogy egy nemzetközi folklórfesztiválon akarják (TV film) indítani 2x40 percben. A műsor kiemelkedő pontjait említve: egy négy településről összeszedett gorál parasztcsoport (persze mi külön is megcsináltuk őket filmre, szétrombolva a színpadi formákat és merevséget); egy keletszlovák parasztcsoport szép karikázóval, csárdással, verbunkkal, gyönyörű viseletben, nagy tarajos sarkantyúval, magyaros zenével. A szilice-borzovai Csemadok együttes, akit Bartókék láthattak Zselízen, vagy 15 ragyogóan csárdásozó középkorú és öreg pár, verbunkkal, botostánccal. A magyarországiak is kezdenek felnőni. Több olyan együttes jelent meg, ahol a középkorúak és öregek száma egyre nő. Ha nem is mind kiváló táncos, de nagy tömegben impozáns látványt nyújtanak (pl. Sióagárd). A románok sajnos ezesetben egy regáti városi együttest küldtek. A megszokott kommersz volt.

3.1. Az elkészült filmtől11 többet vártam. A nyersanyag egy részét korábban láttam, annak alapján többre számítottam. Úgy látszik az improvizáció – felkészülés nélkül – bármilyen lelkes és jóindulatú legyen valaki – csak véletlenként vezethet eredményre (pl. Fotográfia). Amikor a halódó népművészet és a tudatos előadó művész találkozását akarom körülírni, akkor a szociológiai körülmények a táj a lakásviszonyok, az emberi sorsok, a tanulás és tanítás módja, a nézők reagálása mind érdekes és tanulságos kiegészítő lehet, de nem lehet belőle kihagyni a lényeget – a népművészetet. Mégpedig olyan formájában, hogy az a nézőt megejtse. Egyetlen szuggesztív pillanat, amikor egy jól előadott zenedarabot, vagy jól fényképezett, szinkronban eljárt táncot láthattam volna, nem adódott. Szinte az volt a benyomásom: Mi a fenét esznek ezek a Halmos-Sebőék ezen a népművészeten? Az se derült persze ki, hogy ezekből a rosszul előadott töredékekből mi születik, s hogyan adjátok elő ti (lehet hogy ezt a nézőnek már előzőleg másutt illett meglátnia). Csodálkoztam Szabó Péteren, Nyisztoron, Karsain, s magán az egész táncházon, hogy hogy tudnak ennyire leszürkülni s jelentéktelenné válni a képernyőn. Hát úgy érzem hogy kollegáink (rádiósok, újságírók, filmesek) egyszerűen nem tudják átélni, átérezni, átérteni a népművészet művészi értékeit és erejét, ezért inkább azt az „érdekességet” tartják kiemelendőnek, hogy valaki ősz, öreg, kövér létére képes ugrálni stb. stb. Ha valakinek nincs szeme, akkor a kamera sem képes helyette észrevenni valamit. Szóval újabb igazolását látom korábbi – általatok korábban kritizált – elméletemnek, hogy a rádiós, filmes, televíziós, újságíró – mégha angyalbőrbe bújik is – veszélyesen felületes állatfajta. No ezt nem elkeserítésül írtam, mert nektek nem árthat, ha nem is használt oly mértékben mint használhatott volna. Ennek bizonyítékául tegnap a következő meglepetés ért.

3.2. Somfay László a Bartók Archívum egyetlen potens munkatársa Maróthy János mellett, megszólított, hogy ő már rég érdeklődéssel figyel benneteket feleségével Révész Dorrittal együtt, aki pedig a Zeneműkiadó egyik szerkesztője. Óvatosan tapogatózott nálam, hogy vajon a népzenei szakemberek (mármint a Csoport) nem nézi-e valamiféle „dogmatikus ellenszenvvel” a ti tevékenységeteket. Úgy látszott, hogy rólam még csak elhiszi, hogy vagyok annyira haladó, hogy tetszik, de a többiekről úgy látszik nem feltételezte. Siettem meggyőzni, hogy nálunk már legfeljebb olyan akad, aki nem meri azt mondani, hogy nem tetszik. Feleségével együtt úgy érzi, hogy a ti munkátok végre jó apropó volna arra, hogy a magyar népzene, s különösen a felfedezett hangszeres zene továbbélése, fejlesztése, ápolása kérdéseiről – komolyabb, a páván túlmenő, vita induljon a Zeneélet c. könyv alakban időszakosan megjelenő interjú vagy tanulmánykötet félében, éppen veletek kapcsolatban, a ti munkátokra reagálva, mégpedig különböző foglalkozású fél egész szakemberek részvételével. A ti munkátok szerintük végre nem ez a desztillált páva dolog, nem „faragólaurázás”, kár hogy nem él már valamelyik nagy Bartók, Kodály vagy Lajtha szerű egyéniségünk, aki megfelelőképpen a helyére tudná tenni a dolgot. Ezeknek a viszonyulásán lehetne ugyanis lemérni, hogy „megfogtuk az Isten lábát”. Nahát másnap aztán felhívott a szerkesztő feleség és a segítségemet kérte, hogy mit lehetne itt kezdeni. Én megígértem, hogy mindenben segítek amiben tudok, de szerkesztést nem szívesen vállalok. Felsoroltam viszont, hogy kiket lehetne megszólaltatni, s akit ismerek azzal beszélnék is az ügyben. Mondtam, hogy sürgősen írjon nektek a névsor kiegészítése végett, s egyúttal írja meg a kötet koncepcióját. Minél több embert, minél több ellentétes véleménnyel meg kell szólaltatni. Pl. itt az ideje, hogy Szigeti rendező úr12 le merje tenni írásban az asztalra az ellentmondást nem tűrő véleményét, mondjuk Jancsóé, Nagy Lászlóé, Czine Mihályé vagy Csoórié, Vargyasé mellé, ha egyáltalában tud írni! Ha pedig nem, akkor ne is pofázzon. Tehát itt széleskörű szervezésre van szükség, és levélíró tevékenységetek növelésére - ha erre sor kerül. Mindenesetre gondolkozzatok a személyeken és a személyekre szabott témakörökön, kérdéseken. Révész Dorritnak szép kidolgozott – nem improvizált – tervet kellene összeállítani.

Nahát hirtelen ennyi mondanivalóm akadt. Azért jó volna ha előbb utóbb hazajönnétek, mert azt hiszem mindenkinek hiányoztok. Táncház 16.-án indul. R-klub indul. Sok az erdélyi vendég. Tímár magában elég balfék.

Lejegyzést csináltok-e?

Sok szeretettel üdvözöl mindkettőtöket

Tinka



Jegyzetek
  1. Tímár Sándor
  2. Bartók Táncegyüttes
  3. Borbély Jolán
  4. Marosi Júlia
  5. Csoóri Sándor
  6. Simon Ferenc Józsefné (Moldva)
  7. Bujáki Gergely
  8. Szíjjártó Csaba „Tökorrú”
  9. Koltay Gergely
  10. Kallós Zoltán
  11. Székely Orsolya: Hajnalban indultunk
  12. Szigeti Károly

vissza
  FooldalImpresszumSzervezőknekE-mail
E-mail