főoldal főoldal  
megjelent lemezeink a ládafia az együttes koncertek
   
 

Magyar Állami Népi Együttes – Hagyományok Háza
PANNON FRESKÓ


TÁNC – KARNEVÁL

Rendező: Mihályi Gábor
Zene: Sebő Ferenc



NyitóoldalRészletes ismertetőZeneKépgalériaAlkotókSajtó

RÉSZLETES ISMERTETŐ

I. felvonás

– Prológus –
A Múlt Kútja
Fényhozó
Karnevál (A négy évszak előlegezett motívumai)
A Múlt Mélységes Kútjából örvénylik elő lelkek millióinak zúgó kórusa s megnyílik előttünk a folyton ismétlődő Teremtés misztikuma. A természet, az emberi történelem, az emberi érzelmek, szerelem és halál fenséges harcai kavarognak előttünk, a pusztító Gonosz és a teremtő Jóság még nem vált ketté, Fényhozóként jelenik meg előttünk, hogy aztán évezredes, történelem-alakító küzdelem tanúi lehessünk. A ritmusok, a mozdulatok, a meséink fordulatai az antik Ókorból indulnak, sokszor nem is sejtjük, hogy mai gesztusaink, mondataink is ide gyökereznek. Műsorunk egy nagy Tánc-Karnevál keretében jeleníti meg a Nagy Történetet.

– Tavasz –
Tavaszi ujjongás
Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te szinarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

[...]

Emelkedj tetőtlen jókedvem, te röpke,
szanalommal tekints sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a múlandó lelhet örömökre?
(Weöres Sándor: Jubilus, részlet)

A tavasz eljöttének ünneplése a természetttel együttélő embernek még magától értetődő volt. Weöres Sándor verse is ezt a magatartást idézi, ráadásul még egy Balassi által is használt, kedvelt reneszánsz dallamtípus metrumában („Palkó nótája”).

Szép Görög Ilona
Ej, Élesen zokog jó Sztoján:
Életem, édes jó anyám,
gyámolom, édes oktatóm
oktass ki engem édesem,
Liljána mint lesz jegyesem,
Liljána gyöngyöt nevető,
színarany alma, tündöklő,
Liljána hajnali erős rózsatő.
(Bolgár népdal, Nagy László fordítása)

Bizony csak meghalok anyám, édes anyám
Görög Ilonáért, karcsu derekáért.

Halj meg fiam, halj meg, légy csudahalottá
Oda is eljönnek szűzek, szép leányok
Oda is eljönnek csuda halott látni,
A tied is eljön: szép Görög Ilona.
(MF 346c Rugonfalva (Udvarhely) 1902. gy.: Vikár Béla)

Ej, Szóval az anyja feleli:
Hallod-e fiam, hallod-e,
fogd be a szürke ökreim,
szántsd fel a széles földeim,
virággal vesd be mezeim:
Jönnek a gyenge szép szüzek,
özvegyek, fecskeszeműek.
Jön a sok virágtépkedő,
tele lesz lánnyal a mező,
végül is Liljána odajő.

(Bolgár népdal, Nagy László fordítása)
Sólyomének
Ó szállj le ide sólyom…
Ó szállj le ide sólyom
Ó szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom
Ó szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom
Te sólyom, aranycsőrű, Te sólyom, aranycsőrű
Te sárga, sárga, sárarany körmű
Te sárga, sárga, sárarany körmű

Hasítsd fel selyem ingem,
hasítsd fel elyem ingem
Csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem
Csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem!
Ha élek, veled éljek. ha élek, veled éljek
Ha égek, égek, égjek el érted,
Ha égek, égek, égjek el érted
(Nagy László: Kórus)
A Csudahalott-ballada két kelet-európai változata meséli el az elérhetetlen kedves iránti reménytelen vágyódás ősi toposzát, melynek megoldása végülis a csel, a lányrablás. Az anya tanácsa: hamissággal elérheted fiam, ami egyébként nem sikerülhet. Tettesd magad halottnak, s öleld magadhoz a halottnéző leányt; vess csuda virágokat s ragadd el a virágszedőt. Hamisság útján jutott az ókori legenda szerint Paris Szép Helénához, akinek nevét a mai balladaszövegek is fenntartották, a magyar Szép Görög Ilona, vagy a bolgár Liljána formájában. A Sólyomének (Nagy László bolgár népdalra írt gyönyörű verse) az igaz szerelem tüzes lobogását jeleníti meg.

Bikák harca
a. Ördöngösfüzesi ritka fogásolás
b. „Aprózó” tempójú gyors 2/4-es tánc (római menetdal, jambusokban)
Gallias Caesar subegit, Nicomedes Caesarem:
Ecce Caesar nunc triumphat, qui subegit Gallias:
Nicomedes non triumphat, qui subegit Caesarem.

Urbani servate uxores, ma’chum caluum addicimus.
Aurum in Gallia effutuisti: heic sumsisti mutuum.
(Római menetdalok: Katonák gúnydala Caesarról – Svetonius)

Arma virumque cano Troiae qui primus ab oris
Italiam fato profugus Lavinaque venit…
(Vergilius: Aeneis, bevezető sorok)
Az erőszakos tett erőszakot szül. A mások rovására kicsikart boldogság megszüli a bosszút is, mint ahogy Heléna szökése is sok bonyodalmat okozott a trójaiaknak. A hímek összecsapása a nők miatt a természet elemi toposza. Ez a küzdelem nem ismer irgalmat. A füstölgő romhalmaz alól menekülő Aeneas királyfi új birodalom alapítója lesz. Azé a Római Birodalomé, amelyet a mai egyesülő Európa előzményének gondol. A görög eredményeket magába olvasztó latin-nyelvű művelődés évezredeken át zsinórmértéke, termékenyítője volt a késői utódok kultúrájának is.

Pünkösd
a.
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbitő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszinű ruhákba.

Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
(Balassi Bálint: Borivóknak való)
b. FANFÁR
Nagy hálát adjunk az Atyaistennek
Mennynek és földnek szent teremtőjének,
Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek,
Gondviselőnknek.
(Szaffikus zsoltárdallam egy boroszlói kéziratból, 1600-as évek)
c. SAPPHO (az iménti dallam ókori metrum szerint énekelve, majd páros ütemben)
Van borom Phyllis, csurig áll a korsóm
Jó kilenc éves nedű Alba hegyről
És babér is nő, s koszorúdba zeller
    bőven a kertben.
(ford.: Sebő Ferenc)
Est mihi nonum superantis annum
plenus Albani cadus, est in horto
Phylli, nectendis apium coronis,
    est hederae vis
Tudni vágyol, míly örömökre hívlak?
Ídusát kell most vigan ünnepelni
tenger árjából született Venusz szép
    áprilisának.
(ford.: Somlyó György)
multa, qua crinis religata fulges;
ridet argento domus, ara castis
vincta verbenis avet immolato
    spargier agno;
(Horatius: Ad Phyllidem CarIV/XI)
d. PÜNKÖSDÖLŐ (5/8-4/4)
A Pünkösdnek jeles napja
Szent-Lélek Isten küldeték
erősíteni szívüket
az apostoloknak.

Tüzes nyelveknek szólása
úgy mint szeleknek zúgása
leszállott az ő fejükre
nagy hirtelenséggel.
MNT II/161, Vitnyéd (Sopron) 1938
e. FANFÁR

A beteljesedő szerelem utáni vágyakozás muzsikál Horatius, latin költő versében. Szerelmét hívja, hogy megülje vele Venus tavaszi ünnepét. Az énekvers üteme Sappho, görög költőnőről kapta a nevét, aki az ókoriak szemében a szerelem költőjének számított.

A pogány ének metruma templomi zsoltárrá alakult a keresztények használatában, amint ezt a boroszlói kézirat dallama is bizonyítja. Pünkösdölés jámbor keresztény szokása már a Szentlélek óhajtott eljövetelét ünnepelte. Ez a középkoron átívelő szokás szintén az antikvitásba nyúlik vissza. A Magyarországon Pünkösdi királyságnak nevezett játék az ókori „bolond nap”, vagy Saturnalia emléke, amely évente egy napra fejreállította a társadalom hierarchiáját. A szolgák királyt választottak és uralkodtak gazdáik felett.


– Nyár –
Naptánc
Lassú tűzzel guruló Nap
gabonával vemhes hónap
templomában áldozó pap
Mit tudsz a tűnő örömről,
ami a rügyön dörömböl
hőt-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd a réten
lányok kergülnek középen
mint a hattyúk habfehéren
kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak
meg se kérdik. Így mulatnak

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!
Csókold hajról hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld ereken
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.
Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Nap, ős-éjű forró csónak
élettelen maradj jónak
kötözőnek oldozónak.
Nap, ős-éjű forró csónak
élettelen maradj jónak
kötözőnek oldozónak.
(Weöres Sándor: Himusz a Naphoz)
A Fény kiteljesedése, a Termékenység, az Élet forrása a világ valamennyi kultúrájában a Naphoz kötődik. Az ősi egyiptomi naphimnuszok kései utóda Weöres Sándor verse.

Tűzugrás (Magyar Ilona)
Boszorkánytánc
Diadalmas Nyár (Dudatánc)
A Szent Iván éjjelének egész Európára kiterjedő szokásai ősi mágikus varázslások emlékét őrzik. A „Tűzugrás” ősi tisztító, termékenységvarázsló rituálé. A lobogó tűz mellett éneklő lányok ilyenkor „párosították”, „dalolták össze” a házasulandó fiúk és lányok neveit. A szerelemvarázslás ókori praktikái a középkor szemében a boszorkányság határterületét súrolták. A műsorunkban látható szerelemvarázslás „Boszorkánytánc”-cá fajul. Az első félidőt a Diadalmas Nyár dudatánca zárja le.


II. felvonás

– Ősz –

A második felvonást a már hallott Diadalmas Nyár dudatáncának felidézése indítja.

Dudatánc
A bor dícsérete
Az Ősz legörömtelibb eseménye a termények betakarítása, a szüret. A férfiasan mámoros „Dionysos-ünnep” a nemes, mértékkel fogyasztott bor dícséretét zengi.

Hervad már ligetünk…
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
   Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
   S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bibor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
   S most minden szomorú, s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt
   Mint a kis nefelejts, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
   Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom,
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
   Lollim barna szemöldöke!
(Berzsenyi Dániel: Közelítő tél)
A vers melankólikus hangulatot idéz: az elmúlás fájdalmát. Berzsenyi Dániel költészetében a többezer éves antik görög metrumok (itt épp Aszklepiadész) éledtek ujjá s váltak a magyar művelődés részévé.

Ó, nagy kerek kék ég
Ó nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség csillagok palotája
Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,
Csudákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája.

Mi haszon énnékem hegyeken völgyeken bújdosva nyavalyognom?
Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyognom,
Tövis közt bokorban, sok esőben hóban holtig csak nyomorognom.

Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon hogy béjárom?
Emberek nem lakta földön ily régolta mi jutalmamamt várom?
Ha mindenütt éget szerelem éngemet, mind búm, kínom csak károm.
(Balassi: Ötvennyolcadik, részlet)
A viszonzatlan szerelem keserű hangja szólal meg Balassi Bálint énekében. A Vietorisz kódexben megőrzött korabeli dallam formája a nevezetes Balassiról elnevezett strófa. Az erdélyi magyar néphagyomány sok ilyen típusú hangszeres dallamot őrzött meg. A mezőségi páros táncok Európa legfontosabb újkori vívmányait, a páros táncokat reprezentálják. (Palatkai Ritka és Sűrű Csárdás)

Madarak vonulása
A szomorkás lüktetésű hármas ütemek a kora középkor (Szentháromságot szimbolizáló) „perfekt” metrumú muzsikáját idézik fel, a Burgundiából elinduló kezdeti többszólamúság organális harmóniáival. A norvég Polska-ból stilizált tánc az újabb kori társastáncok lépő-forgó formáit idézi.
Porondos víz martján felnőtt liliomszál
Nem szereti helyét, ki akar száradni
Ki kell onnat venni, új helybe kell tenni.
Az én szerencsémre, másnak bosszújára.
Trunk (Moldva) 1938. Publ.: Domokos-Rajeczky: Csángó népzene II/8.
Az Ősz és a Tél észrevétlen őrségváltását egy moldvai dallam, Sebestyén Márta szóló éneke köti át.


– Tél –

Regös ének
Koromorrú bikát fejtem,
rege, róka, rejtem,
sorsot nézni bikatejben
rege, róka, rejtem,
Hét csöböröm jó vasában
rege, róka, rejtem,
lobot vetött habosában,
rege, róka, rejtem,
Lángos csöbörim befödni,
rege, róka, rejtem,
szertefuttam rózsaszedni,
rege, róka, rejtem.
Nép rozsa ring a rózsában,
rege, róka, ejtem,
kasznár szíve káposztában
rege, róka, ejtem,
Keni urát oly kenőccsel,
rege, róka, ejtem,
fizeti a népet lőccsel,
rege, róka, ejtem.
Váljon szénájuk szalmává,
rege, róka, ejtem,
tányér tészta piócává,
rege, róka, ejtem.
Láng legyen kecskéjük szarva,
rege, róka, ejtem,
böködjön a paplanukba!
rege, róka, ejtem.
(József Attila: Regős ének)
A tél legjelentősebb ünnepe a napforduló. A rómaiaknál a „Sol invictus” a legyőzhetetlen nap ünnepe. Olyan mélyen beidegződött az emberiség tudatába, hogy a kereszténység is erre a napra helyezte Jézus születésének ünnepét. Ősi időkbe nyúlik a magyar termékenységvarázsló népszokás, a regölés is, melynek szövegei, dallamai a régi, pogánykori sámánénekekre emlékeztetnek. József Attila szövege modern parafrázisa a hagyományos szövegeknek, a jókívánságok helyett a társadalom élősködőit halmozza el költői átkokkal. A felhangzó dallam mely egy 2000 éves bizánci rituális dallam rokona, Erdélyben maradt fenn. A régi pogány maradványok az új ünnep eseményeinek sorába rendeződtek.

Sötét nap
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsökhegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
(Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet)
Haláltánc
Nagy László verse énekelt formában vezeti be az elmúlás feletti kétségbeesés hangját. Női szólótánc dobogása indítja be a Haláltáncot, melynek gyökerei a Középkorba nyúlnak vissza. Az Európát végigsöprő pestisjárványok értelmetlen pusztításai olyan megrázkódtatást jelentettek, hogy azt már nem is lehetett feldolgozni. A rémület, a haláltól való szorongás riasztóan egyenlővé tette az embereket. A krónikák arról tudósítanak, hogy a rettegés tobzódó táncőrületet váltott ki. A „Haláltánc” kesztyűdobás volt a megmagyarázhatatlan és értelmetlen elmúlás arcába. Az örökké megújuló Természet körforgását elfogadó, az abba belesímuló ember már nem olyan elveszett…


– Karnevál –

A Nagy Történet színeinek felidézésével búcsúzik a produkció. És ez egyúttal már egy újabb ciklus kezdete.

előzővisszakövetkező
  FooldalImpresszumSzervezőknekE-mail
E-mail