 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
|
|
| |
|
Az énekelt versről
A költészet évezredeken át énekszövegként született, és így
is használták az ókortól szinte a legutóbbi századokig. Az énekelt
vers olyan érzelmi tartalmakat közvetített, amelyek e forma
nélkül nem juthattak volna célba soha. Ezért időszerű az énekelt
vers ma is.
Eredeti formáját az európai folklór őrizte meg napjainkig,
változatlan formában. A népdalok különféle stílusai az évezred
valamennyi tánc- és zenedivatjáról számot adnak, s ezek között
kiemelkedő szerepet játszanak a lírai dalok. A dallamok és
a szövegek szabad kapcsolódása, cserélődése - amely XVI-XVII.
században még általános szokás volt - természetes folyamat
a néphagyományban ma is.
A kész szövegekre született énekvers-dallamok jó esetben azt
a ritmusvázat fedezik fel, amely atavisztikus módon benne
rejtőzik a szemnek szánt szövegekben is. Az ilyen dallamok
aztán önálló életre is kelhetnek, szöveget cserélhetnek, akár
a népdalok.
Nagyon gyümölcsöző, ha mi kelet-európaiak felismerjük és bátran,
anyanyelvként használjuk - egyébként ezer szálon érintkező
- közös kultúrális örökségünket. Kortárs költőink közül Weöres
Sándor ismerte, és használta leginkább a régi dalformákat,
egyébként avantgard verseiben. Költeményeiben az énekelt vers
formáinak teljes gazdagsága megjelenik: az időmértékes technikától
a hangsúlyos verselésig. Talán ez az oka, hogy még az óvodákban
is nagyon népszerűek a versei. Sok kisgyerek tanulja meg muzsikáló
énekvers-ritmusa miatt azokat a szövegeit is, melyeknek teljes
értelme, asszociációs háttere többnyire csak felnőttkorban
világosodik meg előtte.
A címadó, Flórához írt szerelmes vers a középkori virágénekek
hangulatát idézi fel. József Attila verseire a legújabb korban
is sok dallam született, melyek a régi eljárás szerint a fiatalok
széles körében elterjesztették azokat. Bebizonyosodott tehát,
hogy nem minden használhatatlan, ami régi. Quod erat demonstrandum.
Sebő Ferenc |
|
|
|
| |
    |
|
|
