|
A TRIÓ TÁROGATÓ
néhány éve alakult kamaraegyüttes – többnyire Budapesten élő – zenészekből,
akik szólistaként különböző zenekarokban játszanak közös hangszerükön, a tárogatón,
ami végül összehozta őket ebbe az új zenekarba.
1. A HANGSZER és KONCEPCIÓ
A történeti tárogatóból 1896-ra kifejlesztett MAI (reformált) TÁROGATÓ jellegzetes HANGSZÍNE leginkább az oboa-klarinét-szaxofon-angolkürt alkotta négyszögben vándorol – attól is függően, hogy éppen milyen magasságban szólaltatják meg a hangszert – de ha HÁRMAN három szólamban játszanak, a TELJES HANGKÉP HALLHATÓ, ilyenkor egyszerre szól a magas élestől a mély öblösig minden hangfekvésben.
Éppen a gazdag hangzás – mely sajátosan lírai, de mégis erőteljes – mutatott utat egy olyan zenefelfogás irányába, ami műsorukban nyomon követhető. Itt nem csak arról van szó, hogy az előadni kívánt zeneművekhez tárogatót használnak, hanem arról, amit maga a hangszer a legjobban ki tud fejezni, vagy ha úgy tetszik: mondani akar.
Az együttes műsora nem korlátozódik annak a kornak a zenéjére, melyben a modern hangszer létrejött, vagyis a 19. századra, ugyanis a TRIÓ KONCEPCIÓja úgy hangzik, hogy: „A GREGORIÁNTÓL A SZÓZATIG”. Ennek a 900 évnek a zenei anyagaiból válogatnak elsősorban, de az ún. ZENEI RÉGÉSZETen túl műsorukban a modern hangvételű darabok is megtalálhatók.
A Trió elsősorban SAJÁT FELDOLGOZÁSait adja elő, műsora a RÉGI zene, NÉPzene, KOMOLYzene és EGYHÁZI zene közötti HATÁRTERÜLETen mozog.
2. MŰSOROK
- Reneszánsz dallamok Magyarországról
- Élő középkor (Gregorián, organum és reneszansz darabok)
- A gregoriántól a szózatig (keresztmetszet: gregorián darabok, históriás énekek, kuruc kor, népdalok)
- Térzene (Összeállítás népdalokból és a kuruc korhoz kapcsolódó anyagból)
- Insula Sanctorum (Egyházi himnuszok, vallási énekek, történelmi énekek)
- Insula Calviniana (Kálmáncsai Graduál, történelmi népénekek)
Helyszínek és alkalmak: koncert templomban, kastélyban, a városháza dísztermében, Bartók-teremben, főtéren, várudvaron, iskolában, múzeumi koncert, fesztiválok, intézmények avatása, rendezvények megnyitása stb.
3. TAGOK
- Barvich Iván, az együttes alapítója (tárogató I, pánsíp)
- barvich.ivan@freemail.hu, (+36) 20/352-5408
- Csávás Attila (tárogató III.)
- Rónai Lajos (tárogató II.)
4. A MŰSOR LÉTREJÖTTE
A Trió kezdetben a KURUC korhoz kapcsolódó darabok szinte komolyzenei igényességű megfogalmazására törekedett. Példa erre a „Nosza hajdú-fürge varjú” kezdetű vágáns ének változatainak egymás mellé állítása, ahol az alapdallamot MENÜETTritmusban, majd FORGATÓSként is értelmezik. Ezek után érthető módon fordult figyelmük a népdalfeldolgozások felé, ennek részeként pedig olyan – népzenében fennmaradt – darabok felé, melyek mögött a nyugat-európai zenekultúra valamely konkrét hatása mutatható ki.
Így találtak rá a históriás énekek műfajára is.
Az ilyen feldolgozások közül kiemelkedik az, amelyik Kegyelmes Isten néven szerepel a műsorban. (Ez a kezdősora Balassi Bálint: „Könyörög Istennek” című versének, ami egyébként is dallamra íródott.) A korabeli dallam feldolgozását az ócsai műemlék templom ihlette, melyet a török időkben mecsetként használtak. A nagyívű RENESZÁNSZ ÉNEK harmóniagazdag bemutatása mellett a zene maga is utal erre a történelmi körülményre, ugyanis két korhű változatának elhangzása után a fődallam TÖRÖK TÁNCKÉNT tér vissza, amihez még egy népzenei jellegű improvizáció is tartozik, majd végül ismét megnyugszik, mikor visszakerül eredeti, reneszánsz keretei közé.
A dal – már ritmusának átszerkesztésekor – természetes módon alakult át törökké, amit az tett lehetővé, hogy mindkét változat alapritmusa azonos. A magyar kanásztánc és a török cifteteli párhuzama izgalmas összefüggésekre nyithat ablakot.
(A feldolgozás 2005. szeptember 2-ára készült el arra a budai várban tartott ünnepélyre, melyen a török nagykövet jelenlétében átadták a Mátyás templom plébánosának annak a két nagyméretű gyertyatartónak a másolatát, melyek eredetileg még Mátyás király palotájából kerültek Isztambulba, ahol a Hagia Sophia székesegyházban ma is láthatók.)
A históriás énekek némelyike egyházi népénekké vált, a Trió pedig követte ezt a nyomot, és egyházi darabok feldolgozásába kezdett. Ezzel teljesedett ki az együttes műsora, mely a régi zene-népzene-egyházi zene és a komolyzene között húzódó határsávban mozog, gyakran mutatva rá ezek összefüggéseire. Szívesen foglalkoznak a népzene és egyházi zene kapcsolatával, valamint azzal, hogy miként alakult át a középkor zenéje a gregorián és organum stílusból a reneszánsz irányába. Ezt a fejlődést EGY-EGY DAL TÖBB STÍLUSBAN történő feldolgozásával érzékeltetik, sőt szó esik például egy genfi zsoltár esetleges gregorián előzményéről, de úgyszintén lehetséges népzenévé válásáról is, majd egy népzenéből ismert SIRATÓének ZSOLTÁRRÁ FEJLESZTÉSéről (Ne hagyj elesnöm).
Az orgonakíséretes 157. sz. evangélikus ének feldolgozásában feltűnnek a német középkori udvari zene motívumai is népzenei tételek kíséretében.
Ez a darab a 2005. október 22-ikei jótékonysági hangversenyre (SYMPHONIA BENIGNA) készült és a Deák-téri evangélikus templomban hangzott el először.
Megjárták néhány esetben azt az utat is, melyen először a reformáció zsoltárszerzői indultak el: mára már szinte elfeledett gregorián himnuszokba leheltek új életet úgy, hogy továbbfejlesztették őket az újabb korok zenei igényei szerint. Alkalmazták tehát az előbbi munkamódszert, egyszerűen szólva merítettek a közös zenei kultúra anyagából.
Ez történt hat szent himnuszával is, melyek egy kiemelkedő jelentőségű koncert központi témájává váltak. A himnuszblokkot a Trió „INSULA SANCTORUM” címmel a SZENT EFRÉM BIZÁNCI FÉRFIKARral együttműködve, közös koncerten, ősbemutató keretében adta elő 2007. december 2-án Tatabányán, Szent Borbála ünnepén.
Másik példát említve: hasonló módon került sor négy gregorián eredetű, de már magyar nyelvű himnusz szövegközpontú feldolgozására a KÁLMÁNCSAI GRADUÁLból.
Bemutatójuk 2008. június 1-én volt az ÓCSAi református (műemlék)templomban a nyári koncertsorozat első hangversenyén.
Budapest, MMVIII.
|
|
