 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
|
|
| |
|
NAGY LÁSZLÓ
JÁTÉK KARÁCSONYKOR
|
Bárd az ég is, meg-megvillan,
lelkeket irtana,
hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
urak a kapukat,
döndödi dön, döndödi dön,
döndödi, döndödi dön.
Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar?
A kis istent mi megszánjuk
emberek, állatok,
kályhácskája lesz a szájunk,
szedjétek lábatok,
döndödi dön, döndödi dön,
döndödi, döndödi dön.
Könnye van csak a a mamának,
az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda-üveg
harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a süveg,
megszakad, úgy dobog,
döndödi dön, döndödi dön,
döndödi, döndödi dön.
Vércsöpp fut a jeges égre,
bíbor gyöngy, mit jelent?
Ül Heródes gyihos ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték,
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
ádáz had jár vele,
döndödi dön, döndödi dön,
döndödi, döndödi dön.
Megmenekül, úgy remélem,
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
ne legyen szomorú.
Vígadjunk, hogy enni tud a
rongyosok új fia,
kerekedjék, mint a duda,
orcája dundira,
döndödi dön, döndödi dön,
döndödi, döndödi dön.
|
|
|
|
|
|
| |
    |
|
|
