 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
|
|
| |
|
SZÉCSI MARGIT
IMBOLYOG AZ ÚJ MÁK
|
Imbolyog az új mák
püspök palástban,
fejében a termés,
áll az írásban.
Voltam isten mákja
daróc palástban,
igefiú-csordám
a szélbe ástam.
|
EJ HAJ
|
Ej haj, kisöcsém
mikor kicsi volt:
rémek laktak a kéményen,
nem a telihold.
Álmunk urai,
nem volt velük baj:
szikra-táncos Ripacsbagó,
komor Bitaraj.
Ej haj, a világ
egyértelmű volt,
élő volt az eleven,
halott volt a holt,
jelen volt a jelenidő,
tavaly a tavaly,
ripacs volt a Ripacsbagó,
hős a Bitaraj.
Ej haj, fogy a hold,
kitelik a hold,
halott lesz az eleven,
s eleven a holt.
Herdál hitet, szeretőt
szívünk a szilaj
s minden bajunk kutyabaj míg
fekete a haj.
Ej haj, fogy a lét,
kitelik a hant
jaj nekünk ha mellkasunkon
csontot ér a lant,
csókok híján havazik
párnára a jaj
fekete a Bitaraj,
megőszül a haj!
|
|
|
|
|
|
| |
    |
|
|
