JÓZSEF ATTILA
A fán a levelek…
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.
Igy lépdel, ül fakón
bennem is dalom
s véle rezge árnya
a némaság.
1934. szept.
