Halálmadár kuvikolja
      a fekete lombban:
kórság és ragály lakását
      lásd a hatalomban.
Kioltja szemed világát,
      összetöri mércéd,
hazugsággal marja sárrá
      mondataid ércét.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
      arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.

Társad aki volt eleddig,
      sarkon fordul, otthagy,
Mulatozol, mint az élők,
      de belül halott vagy.
Hívedül lakájt szegődtetsz,
      címeres gazembert,
ki pátenssel lopja össze,
      ami karddal nem ment.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
      arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.

Kárba vész önáltatásod,
      műved féreg rágja;
hiába két súlyos érve,
      a bárd és a máglya.
Birodalmak sziklaszirtjét
      egy perc porba rontja –
ki a koldus, ki a császár,
      nem vallja ki csontja.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
      arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.

Legjobb lenni csavargónak,
      semmirekellőnek,
aki buzgón oltja lángját
      tüzet fogó nőnek.
Megcsapatják, lenyakazzák,
      nem kell ahhoz per se,
de túlél száz birodalmat
      jó borról írt verse.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
      arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.