WEÖRES SÁNDOR
Rongyszőnyeg
109
Míg lombok közt éj lobog,
addig kérdezd: ki vagyok –
Nap tüze pirkad már.
Házam volt a virradat,
benn feledtem páromat,
ej de igen nagy kár.
Meglesném én páromat:
talán felhőt varrogat
jól tudom, engem vár!
Kényes titkot varrhatott,
betette az ablakot,
ej de igen nagy kár.
