Rákos Sándor
Ars poetica amatoria
én magamban mint a föld
szántatlan vetetlen
termékennyé csak azok
akiket szerettem
feneketlen kút vize
öntözte vetésem
nyáron új vágy biztatott
aratni ne késsem
ocsúja is ha került
lelkemen száradjon
ez volt ára hogy a garat
lánglisztet is adjon
életem árnyékait
szerelem festette
de esthajnalcsillaga
ott ragyog felette
