Ej… Élesen zokog jó Sztoján,
életem édes jó anyám,
gyámolom, okos oktatóm–
oktass
ki engem, édesem,
Liljána mint lesz jegyesem,
Liljána, gyöngyöt nevető,
szinarany alma, tündöklő,
hajnali erős rózsatő.
Ej… Szóval az anyja feleli:
Hallod-e, fiam, hallod-e,
fogd be a szürke ökreim,
fogd be a szürke ökreim,
szántsd föl a széles földeim,
virággal vesd be mezeim:
Jönnek a gyenge szép szüzek,
özvegyek
fecske-szemüek,
jön a sok virág-tépkedő
tele lesz lánnyal a mező,
Végül is Liljána odajő!
A ballada magyar változatában az anya
azt tanácsolja végül a fiának, hogy tetesse
magát halottnak s ekkor
majd mind eljönnek
„A szép lányok, szép legények,
Közöttük lesz szép Ilona!”
|
