Sebő-együttes

SZEMTŐL SZEMBEN

Sági Mária

TÁNCHÁZ A KASSÁKBAN

Közművelődésünk egyik izgalmas jelensége a táncház és a hozzá kapcsolódó népzenei mozgalom. Országszerte fiatalok ezrei vesznek részt benne, számuk egyre növekszik. A népművészettel foglalkoznak, de nem ünnepi formában, színpadi bemutatás céljából, hanem mindennapi életük szórakozásai közé akarják szervesen beilleszteni. Ez a cikk nem a mozgalom fejlődési szakaszainak megrajzolására, jelentőségének elemzésére vállalkozik, hanem egy empirikus felvétel eredményéről óhajt beszámolni. A felvételt 1976. április 29 és május 27 között végeztük minden kedden és csütörtökön a XIV. kerületi (Uzsoki úti) Kassák Művelődési Ház „Sebő-klubjában”. A Sebő Ferenc-féle népzenei együttes tudvalevőleg első számú élesztője, inspirátora volt az egész mozgalomnak, nemcsak művészileg, de közművelődési szempontból is. A táncházat valóban mozgalommá tudták tenni – és éppen ebben játszott döntő szerepet a Kassák Művelődési Ház.

Sebőék 1973 óta játszanak a „Kassákban”. Kezdetben műsoros esteket tartottak, népzenei klubot vezettek, később ezt összekapcsolták a tánccal, majd Tímár Sándor vezetésével a tánctanítással. Itt valósult meg az az elképzelés is, hogy a népzene és a közös tánc más művelődési formákkal együtt alkotja a fiatalok szórakozási-művelődési tevékenységét: a klub vezetői írókat, művészeket, közéleti személyiségeket hívtak meg a klubba beszélgetni, kiállításokat rendeztek – és mindig számíthattak a tagság, a látogatók aktivitására.

A vizsgálatot egyrészt a mozgalom hirtelen és erőteljes fejlődése, fellendülése indokolja, másrészt a közvélemény aktív érdeklődése, amely a szociológiai vizsgálatokkal szemben joggal támasztja azt az igényt, hogy ne csak a már megvalósultat regisztrálja, hanem foglalkozzék az éppen születő újjal is. Arról gyűjtsön adatokat, hogy miképpen jön létre és miképpen bontakozik ki az addig ismert keretek közül valami gyökeresen újszerű. Szükségessé teszi a vizsgálódást az is, hogy a mozgalom eddigi rövid története alatt nemcsak híveket, de ellenzőket is szerzett magának. Vajon kik járnak a táncházba, és kik a Sebő-klubba? Igaz-e, hogy kizárólag az értelmiségi és a diákifjúság szórakozása? Van-e törzsközönség, amely esetleg az egyik táncházból a másikba árad? Hányszor jár a törzsközönség, és hányszor a többiek? Mit szeretnek leginkább táncolni; melyik más táncházba járnak még – és így tovább. Vizsgálatunk ezekre az egyszerű kérdésekre keresett feleletet, nagyon egyszerű módszerrel. Nem mintát választottunk, hanem mindenkit megkérdeztünk, aki a jelzett időszakban előfordult a klubban. Önkitöltős kérdőívvel teljes körű felvételt készítettünk.

A KLUB LÁTOGATÓINAK MEGOSZLÁSA

Április 29 és május 27 között összesen hét alkalommal tartott rendezvényt a Sebő-klub. Ezeken összesen 307 fiatal jelent meg, jó néhányan természetesen több alkalommal; így 529 jelenlétet számíthatunk, egy-egy estén tehát átlagban 74-en voltak.

Részletezve:	IV.	29.	csütörtök:	78
	V.	6.	csütörtök:	95
	V.	11.	kedd:	63
	V.	13.	csütörtök:	78
	V.	20.	csütörtök:	56
	V.	25.	kedd:	77
	V.	27.	csütörtök:	82

Kikből tevődik össze ez a 307 főnyi csoport? Nem szerint kb. egyforma arányban voltak lányok és fiúk (lányok 52%, fiúk 48%). A Kassák-táncház zömmel a 19-24 éveseket vonzza (58%), kevesebben vannak a 14-18 éves korosztályhoz tartozók (13%), és viszonylag magas a 25 év fölöttiek aránya (27%). Mindkét nem kb. ugyanabban az arányban fordul elő a különböző korosztályokban. Érdekesebb kérdés a lakóhely szerinti megoszlás, hiszen a klubnak többféle igényt kell vagy kellene kielégítenie; szórakozást kell nyújtania a kerület fiataljainak, szórakozást és egyben példát a fővárosiaknak, de még inkább követhető és követendő példát a vidékieknek. A válaszokbólaz derül ki, hogy a tagság leginkább „összfővárosi” jellegű (76%), a XIV. kerületből jön a látogatók 13%-a; a maradék 11% vidékről (22 fiatal) és külföldről (9 külföldi diák).

SZÁRMAZÁS ÉS FOGLALKOZÁS

A legtöbb előzetes vitát a résztvevő fiatalok származás és foglalkozás szerinti rétegződéséről szóló sejtések váltották ki. Rangos folyóirat is közölte a vádat, amely szerint a táncház egyedül az értelmiségi fiatalok szórakozóhelye (ezért állnak kocsisorok a klub előtt…). Mások ezt hevesen tagadták, és olyanok is akadtak, akik szerint az sem mindenképpen elítélendő, ha történetesen elsősorban az értelmiségi fiatalok alkotjáka törzsközönséget. Mit mutat a konkrét vizsgálat? A Sebő-klubba járó fiatalok 34%-a középiskolai és főiskolai hallgató, 28%-a értelmiségi pályán dolgozik (több a reál,mint a humán értelmiségi), 25%-a munkás, 11%-a adminisztratív dolgozó, 1%-a egyéb.

Részletezve:	középiskolai tanuló	12%
	egyetemi, főiskolai hallgató	22%
	szakmunkás	19%
	betanított- és segédmunkás	7%
	adminisztratív dolgozó	11%
	reál értelmiségi	17%
	humán értelmiségi	7%
	művész	4%
	egyéb	1%

A vizsgálati eredmények szerint tehát a „vád” nem igaz, a résztvevők egynegyede munkás, ami az adott körülményeket tekintve nem rossz arány. Árnyaltabb képet kapunk azonban, ha a foglalkozást a végzettséggel és az apa foglalkozásával is kiegészítjük.

A fiatalok 80%-a érettségizett (ebből 22% végzett felsőfokú iskolát). Ehhez azonban még az éppen középiskolát végző 12%-ot is hozzá kell számítanunk, s így csak 8% azoknak az aránya, akik nem végeztek középiskolát, vagy más iskolatípust végeztek. (8 általánost végzett négy fiatal, szakmunkásképzőt 8, érettségi után szakmunkásképzőt 4, a többiek jártak középiskolába, de nem fejezték be.) Úgy látszik tehát, hogy a Kassák-klubba járó munkásfiatalok többsége a mai legfejlettebb rétegből, tehát az érettségizett munkásokból kerül ki.

Új összefüggésekhez jutunk, ha az apa foglalkozása szerinti rétegződést vizsgáljuk. A fiatalok 49%a értelmiségi családból származik, 36%-a munkáscsaládból (szakmunkás apa 37%), adminisztratív családból 8%, egyéb 4%, nincs válasz 3%. Vagyis többen származnak munkáscsaládból, mint ahányan maguk is fizikai munkát végeznek.

Érdemes itt az egyes megoszlásokat egymással is összevetni. Mindenekelőtt a foglalkozás és az apa foglalkozása dimenziók összefüggése érdekel bennünket: a munkásszármazású fiatalok 26%-a értelmiségivé vált, az értelmiségi származású fiatalok 22%-a pedig munkássá. Vagy másképpen: a tagság 9,5%a munkásszármazású értelmiségi, 11%a értelmiségi származású munkás.

A tanulók 30%-a munkásszármazású, 56%-a értelmiségi származású. Az összmintát tekintve 10% munkásszármazású tanuló és 18% értelmiségi származású tanuló. A munkások 42%-a munkásszármazású, 44%-a értelmiségi származású. Az összmintát tekintve tehát 11% munkásszármazású munkás és 12% értelmiségi származású munkás.

A látogatók megoszlása foglalkozás és származás szerint


Foglalkozás	Tanuló	Munkás	Adminisztratív	Értelmiségi
Az apa foglalkozása	%	%	%	%

Munkás	11	11	6	9,5
Adminisztratív	2,5	–	0,5	4
Értelmiségi	18	12	4	14
Egyéb + nincs válasz	2,5	3	0,5	0,5

Összesen	34	26	11	28=99%

Ezek az adatok együttvéve nyújtanak képet a klubtagság társadalmi összetételéről: Ha az ország vagy akár Budapest lakosságának, vagy akár fiatal lakosságának megoszlási arányához viszonyítjuk, természetesen az derül ki, hogy az országosnál jóval nagyobb az értelmiségiek, diákok, értelmiségi származásúak aránya (hiszen például egyetlen résztvevő szülei sem mezőgazdasági dolgozók). A „mérleg” tehát – ha így nézzük – az értelmiség felé billen. Mégis hiba volna, ha csak ezt vennénk észre. A résztvevők társadalmi megoszlását nem lehet csak az országos átlaghoz mérni, előbb a művelődési házak, klubok látogatóinak, az amatőr együttesek tagságának összetételével kell összehasonlítanunk; ott pedig ugyanazt vagy még rosszabb arányt találunk a munkásfiatalság kárára. A táncház esetében így az is igen pozitív eredmény, hogy a résztvevők egynegyede munkás, s hogy a táncházba járó munkásfiataloknak csaknem fele munkásszármazású. Ez arra utal, hogy a táncház, minden nehézség ellenére, vonzást gyakorol a munkásfiatalokra is.

Vajon a résztvevők hány százaléka táncol népi együttesben? Ez azért fontos kérdés, mert a táncház-mozgalom kezdetben valóban a különböző népi együttesek tagságának nyújtott szórakozási lehetőséget, később pedig ezt a tényt a mozgalommal szemben használták érvként („csak néptáncosok járnak oda”). Az összes megkérdezett fiataloknak mindössze 7%-a táncol néptánc-csoportban, legtöbben az Állami Népi Együttesben, majd a Bartók Együttesben, s végül a Jászsági Népi Együttesben – ők pedig szórakozásuk mellett a tánctanításhoz és a tánctanuláshoz nyújtanak segítséget.