Sebő-együttes

Sági Mária: TÁNCHÁZ A KASSÁKBAN / 2

A TÖRZSKÖZÖNSÉG

Van-e a táncháznak „törzsközönsége”? A felvétel adatai szerint a fiatalok kétharmad része (67%) a vizsgált idő alatt mindössze egyszer fordult meg a klubban, egyharmad része többször – kettő–hét alkalommal. Nincsen pontos kritériuma annak, hogy mikor számíthatunk valakit a törzsközönséghez. Valamilyen határt mégis kellett szabni, ezért úgy gondoltuk, hogy e célból azoknak a fiataloknak a csoportját választjuk külön, akik legalább négyszer (azaz 4-7 alkalommal) voltak jelen. Ez az adat azonban csak statisztikailag releváns, mivel a felvétel egybeesett a vizsgaidőszakkal, s ezért meglehet, hogy olyan fiatalokat is törzstagoknak lehetne számítani, akik most csak egyetlenegyszer voltak jelen, de más időszakban rendszeresen járnak. Az így számított törzsközönséghez 39-en tartoztak, az összes résztvevő 13%-a. Érdekes az összetételük: legtöbbjük (28 fiatal) 19-24 éves, kilencen idősebbek ennél, és csak ketten középiskolások. Foglalkozás szerint 9 főiskolai hallgató, 15 szakmunkás és betanított munkás, 2 adminisztratív dolgozó, 10 értelmiségi és 1 egyéb. Az apa foglalkozása szerint 15 munkás; 2 adminisztratív, 19 értelmiségi és 2 egyéb származású. Vagyis: a törzstagok között még nagyobb a munkás (38%) és a munkásszármazásúak (szintén 38%) aránya, mint egy-egy klubest teljes tagságában. A valóság itt ismét cáfolta azt a hiedelmet, hogy a táncház csakis értelmiségiek szórakozóhelye.

Érdekes a törzsközönség lakóhely szerinti megoszlása: nagyobb arányban találunk közöttük XIV. kerületieket is (9 fiatal), mint az összlátogatók között. A más kerületből való 26 budapesti mellett 2 vidéki és 2 külföldi diák is a törzsközönség sorába tartozik. A szorosabban vett törzsközönség mellett azoknak az adatait is megvizsgáltuk, akik a jelzett időszak alatt 2-3 alkalommal voltak a klubban. Létszámuk kb. akkora, mint a törzsközönségé: 41 fő. Közöttük azonban már több a diák (6 középiskolás, 16 főiskolás). A munkásfiatalok száma és aránya körülbelül ugyanannyi (15 fő), úgyszintén az értelmiségieké (19). Az adminisztratívaké valamivel magasabb (6).

A KLUBBAN TÖLTÖTT IDŐ

A kérdezőbiztosok feljegyezték az egyes kérdőíveken az érkezés és távozás idejét. Ebbő1 tudjuk, hogy a fiatalok 84%-a másfél óránál hosszabb időt tölt a klubban, 14%-uk fél-másfél órát, s csupán 1%-uk számít futó, kíváncsiskodó vendégnek, aki félórán elül el is távozik. Aki tehát eljön, az rendszerint hosszabb ideig ott is marad. Érdemes ezért a 84%-os többséget tovább bontani már csak azért is, mert a törzsközönség meghatározásba az ott töltött idő is beletartozik. A tagság egyharmada (pontosan 33%) 3 óránál is hosszabb időt tölt a klubban; ez a legaktívabb csoport alkotja egy-egy klubest törzsközönségét. Ugyancsak jelentős rész (36%) tölt a klubban 2-3, s már valamivel kevesebb (13%) másfél-két órát.

Megvizsgáltuk, hogy nem, kor, lakóhely, iskolai végzettség, származás szerint van-e valami különbség a klubban eltöltött idő nagyságát illetően. Határozott eltérést nem tapasztaltunk, néhány tendenciát azonban érdemes jeleznünk. A nem és az életkor semmi befolyást nem gyakorol, a különböző korú fiúk és lányok nagyjából egyforma arányban oszlanak meg a különböző csoportok között. A foglalkozás azonban már okoz eltérést: a tanulók statisztikailag értelmezhetően többet tartózkodnak a táncban, mint a többi foglalkozásúak. Lakóhely szerint egy említésre méltó eltérést találunk: a „helybeliek” (XIV. kerületiek) között többen vannak 2-3 órányit jelenlevők, mint a más kerületekből jöttek között. Származás szempontjából is csak egyetlen befolyásoló tényezőt találtunk: az adminisztratív származásúak között szignifikánsan többen vannak azok, akik 3 óránál is tovább maradnak. Végül legszorosabb összefüggés a klubban való tartózkodás ideje és az iskolai végzettség között van. A középiskolások közül azok vannak többségben, akik 2-3 órát vagy még többet töltenek a klubban, valamint azok is, akik éppen csak ismerkedésre néznek be. Az érettségizettek közül az átlagosnál többen vannak olyanok, akik elejétől végig részt vesznek, ott vannak a táncházban, főiskolások között pedig, akik másfél-két órára, vagy pedig csak rövid ismerkedésre jönnek.

HOL TANULTAK TÁNCOLNI?

A táncház „történetéből” tudjuk, hogy kezdetben csak az FMH-ban volt tánctanítás, később – az igények növekedésével – szaporodott a tánctanulás lehetősége. Avizsgálati eredmények egybeesnek a „történettel”. A Kassák-klubban részt vevő fiatalok közül legtöbben az FMH-ban tanultak táncolni (32%), majd azok következnek, akik már a Kassákban kezdték (30%). A Molnár utcában 9%, a Bem rakparton 9%, az egyetemi klubokban 8%, a Dagály utcában 2%, a vidéki táncházakban 2%, a MOM-ban 1,5%, a Bartók Együttesben 1,5%, a Marcibányi téren 1%, a görög táncházban 0,6% kezdte a táncokkal való ismerkedést. (Ennél a kérdésnél a fiatalok több helyet is megjelölhettek, ezért a fent említett adatok összege több mint 100%.)

MOTIVÁCIÓ

Egy ilyen népszerű ifjúsági szórakozási formánál mindig érdekes, hogy a fiatalok miért éppen ezt választják, vajon mi motiválja őket?

Mindenekelőtt arra próbáltunk információt nyerni, hogy mi volt a nagyobb vonzerő: 1. maga a zene és a tánc, vagy 2. a barátok, a társaság, a közös időtöltés. „Miért jöttél először a táncházba?” – erre a kérdésre a fiatalok 80%a a zenét vagy a táncot, vagy mindkettőt jelölte meg, s csak 20%-a a barátokat, a társaságot. Ez a különbség azt mutatja, hogy itt valóban elsősorban a népzene és a néptánc vonzásáról van szó.

S ennek az sem mond ellent, hogy a következő kérdésre „Hol hallottál először a táncházról?” – 65%-uk jelölte meg barátját, ismerősét. A fiatalok elsősorban a zenéért és a táncért jöttek a táncházba és nem pusztán a barátjuk hívására, mégis először személyes ismeretség útján szereztek róla tudomást. Ez viszont arra mutat, hogy a személyes kapcsolatok útján gyakran ma is jobban terjednek a szabad idő eltöltésével kapcsolatos információk, mint a hivatalos propaganda útján. A motiváció tárgykörébe tartozik az a kérdés is, hogy a Sebő-klubba járó fiatalok mit kedvelnek jobban: a klubnapokat (ahol Sebőék, esetleg más együttesek és művészek műsort adnak) vagy a tánctanítási alkalmakat. Ez a kérdés arra adott lehetőséget, hogy a már résztvevők érdeklődését differenciálni tudjuk. A válaszok értékelésekor mindenekelőtt ki kellett hagynunk azt a 106 fiatalt (35%), akik még sem erre, sem arra nem járnak rendszeresen, először voltak a táncházban. A fennmaradó kétharmad többségben viszont elkülöníthetünk két csoportot:

Tánctanításra rendszeresen jár a tagság 28%-a (86 fő), nem rendszeresen, de jár 25% (77 fő), összesen tehát 53%. Közülük 23-an csak a tánctanításra járnak, ők képviselik azt a csoportot, amelyet elsősorban a tánc érdekel, a zenei és más műsorokból kimaradnak.

A klub-foglalkozásokra rendszeresen jár a tagság 25%-a (78 fő), nem rendszeresen jár 22% (66 fő), összesen tehát 47%, valamivel kevesebb a tánc iránti érdeklődőknél. Közülük 18-an csak a klubestekre járnak, a klubnapi táncesteken sem vesznek részt, csak nézik. Ők elsősorban a zenét, abban is főleg a Sebő-szerzeményeket és nem a népzenét szeretik.

E két szélső csoport mellett 60 azoknak a száma (19%), akik mindkét típusú rendezvényen szívesen részt vesznek.

Összefoglalva: az összes résztvevők 65%-a jár valamilyen rendszerességgel tánctanításra vagy klubfoglalkozásra. A tánctanításra járók száma valamivel nagyobb (53%), mint a klubfoglalkozásra járóké (47%). A két csoport „metszete” (akik mindkét rendezvénytípust egyaránt szeretik) mintegy 19%-ot tölt ki. Csak a tánctanítást szereti mintegy 7%, csak a klubesteket mintegy 12%.

Egy másik csoportosítás szerint tehát a megkérdezettek 35%-a (106 fiatal) egyik alkalomra sem jár, 28%-a (86 fiatal) rendszeresen táncol, mindkét alkalomra jár (közülük 23-an csak táncolnak) 25%-a (77 fiatal) ritkán táncol (közülük csak ritkán táncol 34), és 12%-a (38 fiatal) sohasem táncol, de a Sebő-klubbot ritkán vagy rendszeresen látogatja. Ők azok, akik csak a Sebő-szerzeményeket szeretik, a népzenét még abban a mértékben is sokallják, amelyben a klubnapokon szerepel.