Sebő-együttes

Sági Mária: TÁNCHÁZ A KASSÁKBAN / 3

TÁNCTANÍTÁS ÉS EGYÉB PROGRAMOK

A rendszeres néptánctanítás ma már polgárjogot nyert forma a közművelődésben, több művelődési ház, ifjúsági klub programjában szerepel. Éppen ezért érdekes most néhány kérdéssel arra is feleletet keresnünk, hogy kik, mióta és milyen rendszerességgel vesznek részt ezeken a foglalkozásokon.

Mióta jársz tánctanításra?
Először volt	173	(56%)
1-2 hónapja jár	33	(11%)
negyed-fél éve jár	40	(13%)
egy-másfél éve jár	34	(11%)
2 éve, még régebben jár	27	(9%)

Tánctanításra rendszeresen jár a tagság 28%-a (86 fiatal) nem rendszeresen jár 25% (77 fiatal), és nem jár 47% (144 fiatal).

Sebő-klubba rendszeresen jár a tagság 25%-a (78 fiatal), nem rendszeresen jár 22% (66 fiatal), és nem jár 53% (163 fiatal).

A rendszeresen táncolók közül (86 fiatal) 23 fiatal csak a tánctanításra jár, a Sebő-klubba nem jár (a rendszeresen táncolók 27%-a). 53 fiatal mindkét alkalomra rendszeresen jár (a rendszeresen táncolók 62%a), 10 fiatal a Sebő-klubba nem rendszeresen jár (a rendszeres táncolók 12%-a).

A Sebő-klubba rendszeresen járók közül (78 fiatal) 18 fiatal csak erre az alkalomra jár (23%), 7 fiatal pedig ritkán elmegy a tánctanításra is (9%). Ők azok, akik a népzene iránt egyáltalán nem vagy csak igen csekély mértékben érdeklődnek, a klubnapi táncban sem vesznek részt, csak nézik, de egy órát is sokallnak belőle. Ők a Sebő-szerzeményeket szeretik.

	Milyen gyakran jársz tánctanításra?
	Nem rendszeresen jár	50%
	Hetente rendszeresen jár	25%
	Két-három hetente jár	10%
	Havonta, még ritkábban jár	15%

Amint az adatokból kitűnik, a vizsgált időszakban a Sebő-klubban megjelenő fiatalok mintegy 20%-a már több mint egy éve rendszeres résztvevője a tánctanításnak, és mintegy 25%-a hetente rendszeresen eljön. Kialakul tehát egy olyan lelkes csoport, – bár ez az összes résztvevőknek természetesen csak kisebbsége –, amely valóban életformája szerves részeként folytatja ezt a tevékenységet. S ezt csak elősegíti, hogy a régebben járók csoportja is nagymértékben azonos: az egy-másfél éve járók 71%-a, a két éve vagy annál régebben járók 77%-a ma is rendszeresen jár.
Megpróbáltuk összesíteni a klubestek látogatottságára vonatkozó adatokat is.

Mióta jársz a klubestekre?
Egyszer vagy először volt	63	,5	%	(195 fő)
Egy-két hónapja jár	4	,5	%	(14 fő)
Negyed-fél éve jár	11		%	(33 fő)
Egy-másfél éve jár	9		%	(29 fő)
Két éve vagy még régebben jár	12		%	(36 fő)

	Milyen gyakran jársz a klubestekre?
	Nem jár, nagyon ritkán jár	53%
	Havonta egyszer vagy ritkábban	22%
	Rendszeresen, kéthetenként	25%

Itt tehát hasonló kép bontakozik ki: itt is kb. annyian (25%) járnak már több mint egy éve, és ugyanolyan százalékarányban (25%) minden alkalommal. (A klubesteket kéthetente tartották.) Tehát 60-80 főnyi állandó törzsközönséggel kell számolnunk.

Az összetételről csak annyit sikerült megállapítanunk, hogy a nem rendszeres látogatók között az átlagosnál kevesebb a tanulók és az átlagosnál több a munkás aránya.

Megkérdeztük azt is, hogy akik nem járnak rendszeresen, miért nem járnak. Legtöbben (72%) az időhiányt említették. Más, kisebb arányban előforduló indokok: más táncházba jár inkább, még kezdő, vidéki.

Az elmondottakat jól kiegészítik azok az adatok, amelyek más táncházak látogatásáról szólnak. Feltételezhetjük ugyanis, hogy a táncház-barátok csoportja, akik tehát régóta és rendszeresen járnak a Kassák-klub tánctanítására és klubestjeire, azok a többi táncházat is látogatják – így válik egyik fő szabadidő-tevékenységükké.

A feltételezés helyesnek bizonyult. A megkérdezettek 48%-a, összesen 148 fiatal más táncházakba is jár; közülük 21% egybe, 15% kettőbe, 12% háromba vagy annál is többe. közülük 99 hetente megfordul valamelyikben. Egy-egymegkérdezett természetesen több táncházat is megjelölhetett, így a 148 fiatalból 108 jár az FMH-ba, 67 a Molnár utcába, 42 a Bem rakpartra, 37 az egyetemi táncházba, 26 a többibe.

„Kivel jársz táncházba? „ – erre a kérdésre 251 fiatal válaszolt. 31%-uk egyedül jött a Sebő-klubba, 33%-uk a barátjával, 19%-uk a partnerével, 16%-uk csoportosan. Itt elsősorban a foglalkozás szerint találunk eltéréseket. A csoportos látogatók között több a tanuló, kevesebb a munkás és az értelmiségi; míg a partnerükkel érkezők között kevesebb a tanuló és több az értelmiségi. Ezt a jelenséget az életkor egyértelműen magyarázza, ezért természetesnek tarthatjuk. A többi vonatkozásban nincs eltérés az átlagtól.

A TÁNCOKRÓL

Megkérdeztük, hogy ki melyik táncot tudja és melyiket szereti. (Pontosabban: jól tudja – tudja – nem tudja; legjobban szereti – szereti – nem szereti.) A két kérdés összekapcsolása árnyaltabb összevetésekre ad alkalmat, hiszen előfordulhat, hogy valaki valamely táncot jól tudja és legjobban szereti, de az is, hogy nem tudja, vagy még nem tudja és mégis a legjobban szereti. Azt is érdemes hozzátenni, hogy amikor a tetszés indoklását kértük, a legtöbben a tánc tudására hivatkoztak. S ez valóban lényeges szempont: a mozgás élvezete csak akkor kezdődhet, ha a mozgássor már bizonyos szinten begyakorolt. A konkrét kiválasztásban azonban – mint látni fogjuk – nem csak az érvényesül.

A legnépszerűbb, legismertebb táncot, a széki csárdást is mindössze 30% tudja. Az összes többi válasz ennél jóval kevesebb, egy-egytáncnál már csak 1-2%.

A fiatalok összességében a széki táncrendet tudják a legjobban, ha a „tudja-szereti” válaszokat együtt vesszük tekintetbe, szinte kizárólag a széki táncokat találjuk. Egyedül a palatkai lassú és gyors, valamint a méhkeréki ékelődik közé – ez is csak a „legjobban szereti, de nem a „tudja” jogán.

A „tudja”, „jól tudja” bontásban a széki táncrendet a méhkeréki és a borsodi követi, s csak ezután jön a palatkai, a széki legényes, a gyimesi, a szatmári. Ez a sorrend megfelel a tanítás sorrendjének, mind a csütörtöki foglalkozásokon, mind pedig a nyári táborokban. A tanításokon mindig a széki táncrenddel kezdik, a régiek és az újak egyaránt ezt tanulták meg legelőször. A palatkai táncrendet szisztematikusan csak 1973-74-ben tanították, tehát főleg a legrégebben járók tudják. Az 1975-ös zirci nyári tábor programján a méhkeréki táncrend tanítása szerepelt, az 1976-os abaújszántói táborén a borsodi táncrend. A megjelölés sorrendje tehát pontosan követi a tanítás sorrendjét, az újabban tanított táncrendek kevésbé váltak közkinccsé.

Más a helyzet, ha nemcsak a tudást, hanem a szeretetet is figyelembe vesszük. Ebben a palatkai lassú és gyors kerül előtérbe, a „jól tudja – legjobban szereti” kombinációban még a széki táncrendet is megelőzi. Ezek a táncok a legnehezebbek közé tartoznak, feltehetőleg ez is közrejátszik abban, hogy kevésbé tudják, mint a székit, de úgy látszik nem kevésbé szeretik.

Figyelemre méltó, hogy a tetszés rangsorában a borsodi táncok az utolsó helyekre kerülnek. A tánctanítás során is megfigyelhettük, hogy ezek a táncok nem annyira közkedveltek, mint az előbb említettek. Tanításuk a Sebő-klubban és a nyári táborban is szinte ellenállást váltott ki. Pedig magát a motívumanyagot nem volt nehezebb tanulni, de új nehézséget jelentett, hogy táncolásához a többieknél nagyobb improvizatív készség szükséges – ehhez sokféle elemet kell ismerni, hogy a variáció ne legyen unalmas, egyhangú. A tánctanításban is ezek a táncok kerültek műsorra legkésőbb (a felvétel idején még az abaújszántói tábor is csak terv volt), így a fiataloknak még nem volt idejük arra, hogy az elemeket teljes gazdagságukban elsajátítsák. A lista végén áll a széki legényes is, nyilván nehézsége miatt. A gyimesi táncok kevés szavazata is érhető – ezeket a Kassák-klubban még nem tanították, s így csak azok jelölhették, akik az FMH-ban tanulták.

Érdekes az adat, hogy a megkérdezettek 36%-a rendszeresen, 12%-a ritkán, 11%-a nem énekel tánc közben. (Csupán 60%-ban kaptunk válaszokat.)

ÖSSZEGEZÉS

1976 tavaszán a Sebő-klub 7 rendezvényének teljes tagságát mértük föl. Esténként 70-80, összesen 307 fiatal jelent meg. A résztvevők mintegy kétharmada csak egyszer jött, másik harmada csaknem minden alkalommal.

Természetesen fiatalok járnak a Sebő-klubba, 14-től 30 évesig, nem szerint egyenlő eloszlásban. Lakóhely szerint Budapest minden részéről, de egy erős „helyi” maggal (XIV. kerületiek, 13%). Foglalkozás szerint nagyobb részük tanuló és értelmiségi, de egynegyed részük munkás, az érettségizett munkások csoportjából. Származás szerint is számottevő részük kötődik a munkásosztályhoz (36%). Ezek az arányok rosszabbak a fiatalok közötti országos aránynál, de jobbak a közművelődési intézményekben és mozgalmakban kialakult arányoknál. Ez azt mutatja, hogy ez a szórakozási-kultúrálódási tevékenység képes vonzást gyakorolni a munkásfiatalságra is.

A látogatási szokások vizsgálata azt mutatja, hogy kialakult egy szűkebb mag az összes résztvevők mintegy harmadából. Ez a harmad már többnyire egy évnél régebben jár, többnyire hetente és többnyire más táncházakat is látogat – ez a tevékenység tehát életformájának szerves részévé vált. Az érdeklődés szerint két vonzáskör, alakult ki: az egyiket inkább a táncház, a másikat inkább a műsor érdekli. A többségben ez csak sorrend, de egy 12%-os kisebbségben szinte kizárólagos. A táncok népszerűségi sorrendje követi a tanítás sorrendjét és bizonyos mértékig a nehézségi fokot. Legnépszerűbb a széki táncrend, ezt tanítják legrégebben és a legkövetkezetesebben. Vele csak a palatkai lassú, gyors és a méhkeréki táncok vetekednek. Jellegzetes a borsodi táncrend rossz helyezése. Ebben a feltételezésünk szerint nem csupán a tanítás későbbi megkezdése játszik szerepet, hanem az is, hogy ezek a táncok – például a székivel szemben – kevésbé kötöttek, így megkívánják az improvizatív készség fokozott kiművelését.

FELHÍVÁS OLVASÓINKHOZ

Tisztelettel felhívjuk Olvasóink szíves figyelmét arra, hogy lapunkat az öt megyei jogú városban, a budapesti hírlapboltokban, az EMKE aluljáróban, a Keleti Pályaudvaron és a Skála Áruházban is árusítják. Kérjük, tájékoztassák erről a Kultúra és Közösség iránt érdeklődő ismerőseiket, kollégáikat. A Népművelési Intézet sokszorosított kiadványaként megjelentettünk egy ismertetőt a lap 1974-1976-ban megjelent írásairól. Ez az összefoglaló – korlátozott példányszámban – az érdeklődők rendelkezésére áll a Népművelési Intézet Kutatási Osztályán; személyesen vagy levélben igényelhető.

Köszönettel:

a Kultúra és Közösség Szerkesztősége