|
Sebő Ferenc
Lajtha László a népzenekutató
Kiállítás a Hagyományok Házában
A Lajtha évforduló kapcsán napvilágra kerülő sokféle vélemény, mely az alkotóművész-tudós kialakulatlanul hagyott portréját lenne hivatott formálgatni, szemmel láthatólag némi tanácstalansággal forog körbe-körbe rég megcsontosodott előítéletek tengelyein. Ez alól Lajtha népzenével való kapcsolata sem kivétel. Sokan gondolják úgy, hogy ez egy kényszerűségből befutott pálya volt, melyre az alkotói karrier ellehetetlenítése szorította be az európai hírű zeneszerzőt.
Tény és való, hogy a második világháborút követő megalázó évtizedek képtelen helyzetbe került zeneszerzője népzenei gyűjtések és lejegyzések címén kapott pénzekből kényszerült megélni. Ez azt a látszatot sugallja, hogy (annyi más sorstársához hasonlóan) Lajtha Lászlót egy törekvéseivel, szakképzettségével homlokegyenest ellenkező s ebből következően ímmel-ámmal végzett tevékenységre kényszerítették, melyet most – az évforduló alkalmával – legjobb lenne elfelejteni, nem pedig felemlegetni.
Aki viszont valaha is kapcsolatba került Lajtha László népzenei hagyatékával, nem gondolhat ilyesmit. Sőt. Látnia kell, hogy ez a kapcsolat jóval régebbi keletű volt és egy belülről irányított személyiség mély meggyőződésére épült. Ha belelapozunk Lajtha népzenéről szóló (még a 2. világháború előtt publikált) írásaiba, szinte kitapinthatjuk a szerző tollát vezető komoly elkötelezettséget.
Munkásságát számba véve még jobban meglepődhetünk. Sok újnak hitt felfedezés, korszerűnek gondolt elvi hozzáállás már kiérlelt és leírt gondolatként olvasható Lajtha eszmefuttatásaiban, dolgozataiban, előadásaiban. Mintha ma, kortársunkként szögezné le azokat a tételeket, amelyeket mi is vallunk, amelyeket a legtermészetesebbnek, mondhatnám magától értetődőnek tartunk, és meghatározzák napi cselekedeteinket.
Hadd idézzek néhány kiragadott gondolatot ezekből:
1. Archíválás és kultúrapolitika
„A népdal tudományos és művészi értéke két tényezőből tevődik össze. Az egyik a kótakép, – maga a dallam –, a másik pedig a melódia megszólaltatása, az előadás. Mindkettő egyaránt fontos. […] Bármilyen pontosan igyekszünk is írni minden kis ornamenst, apró ritmikai eltérést a metrumtól, teljesen pontos, hű képet mégsem tudunk adni róla és az ilyen lejegyzésből csak az bírja magának rekonstruálni a népdal valóságos képét, aki sokat hallgatott népzenét eredetiben, falun, a megfelelő és szükséges miliőben. […] Hiába van tehát a legpontosabb lejegyzés, ha nem tudjuk hozzá mellékelni az eredetit, vagy az eredetiről készült jó, hű gépi felvételt. A muzeológiának tehát elsőrendű feladata, hogy a tudományos intézetekben ne csak kótákkal lejegyzett dallamokat őrizzen meg, hanem mindazokat az előadói sajátosságokat, amelyek javarésze hangjegyekkel leírhatatlan.”
A gyűjtemény […] a múzeumi szekrényekbe zárva csak halott anyag. Elsőrendű nemzeti kultúrpolitikai tett, ha ezt a gyönyörű anyagot életre tudjuk kelteni. A művelt nyugaton már évtizedek óta állami és társadalmi intézmények és intézkedések mentik új életre a régi zenei emlékeket. Most a nagyközönségen a sor. Ha lesz is a dallamok között olyan, amelyet már nem ismer, amelyek stílusától az idő már elidegenítette: – szeresse meg, őrizze meg és tartsa meg őket. A pusztuló népművészet kincsei legalább a magyar közönség lelkében, tudatában éljenek tovább.
2. Lajtha a népzene történeti stílusrétegeinek természetéről
„Mint az erdő avarja, úgy rakódnak egymásra évszázadokon keresztül a stílusrétegek, s mint ahogy a legalsó lombrétegekből idővel új életek termőtalaja válik, úgy termékenyíti meg, egy-egy rég letűnt stílus tudat alatt dolgozó életereje az élő népzenét.”
3. A néprajztudomány céljáról
Egy céduláján találtam ezt a programadó mondatot: „Elvont kérdések passzionátus fejtegetése helyett az eredmények gyakorlati értékesítése. Szociológia, politika = néprajz”
4. A „zöldmozgalom” megelőlegezője
Vannak mozgalmak, amelyekről azt mondják, hogy védik a természetet: védjük a madarakat, fákat, virágokat, és így kellene védenünk a népzenét is. Ne csak tudományos laboratóriumi anyag legyen, hanem intő, oktató példa arra, hogy melyik az a muzsika, amelyik ellenállhatatlan erővel szökik ki a lélekből, mint földből a gejzír; és a különböző népzenék kapcsolata tanítson meg arra, hogy mi, Európa népei sokkal mélyebben vagyunk egymás testvérei, mint ahogy azt tudnánk és hirdetnénk.
|
|
