|
Sebő Ferenc: Lajtha László a népzenekutató / 2
5. A gyakorlati hasznosításról
Mit csináljunk magával a népművészettel? Ott vannak gondjaink, ahol népkultúra él. Mert ahol már nincs, ott tulajdonképpen már nem néppel állunk szemben. hanem csak mezőgazdasági proletáriátussal. Nemcsak a városi élet, hanem általában a modern gondolkozás és modern életformák egyaránt gyilkosai a népi kultúrának.
Ahol a népkultúra már elmúlt, ott nyugodtan mondhatjuk, hogy a kultúrát adni kell. Adjuk azt a nemzeti kultúrát, ami legközelebb áll a népi kultúrához. Kedvező életfeltételek között valami újabb alakulhat talán belőle, mint ahogy nyugaton is kialakult a városi népművészet. De különös gonddal kell vigyáznunk, ahol a népi kultúra még él. Ez a világ, múló világ. A néprajz a romok tudománya. A népi kultúra fogy, halálra van ítélve. De ahol van, ott mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy mesterségesen ne öljük meg! […] A fennmaradt népi kultúrát vigyázva, mesterkéltség nélkül kell tovább művelnünk.
6. És hogyan tanuljuk el a népzenét? Egy gondolat az autentikus közvetítésről
Magyar éneket, táncot, hacsak lehet, ne a tanító, ne a szabadművelő tanítson be. Legyen az ő feladata az, hogy kikeresse a faluban azt az öregasszonyt, vagy embert, akiről megállapítja, hogy jól ismeri a hagyományt. Emelje ki azzal, hogy ezeket példaképül idézi, és őket magukat kéri a betanításra. Nem az a fontos tehát, hogy iskolában, kurzus formájában oktassunk, hanem hogy felelevenítsük azt a környezetet, amelyben a népzene és a néptánc élni tud. Törekedjünk arra, hogy az új nemzedék könnyebben vehesse át a réginek minden értékét és kincsét. A betanításnak csak akkor van létjogosultsága, ha a faluban már nincsen paraszt, aki ezt a munkát elvégezhetné, de a hagyománynak már csak elmúló, utolsó foszlányai élnek.
7. Survival és Revival
Több értelemben szokták használni ezt a két, a néprajzi vitákban oly gyakran használatos angol szót: survival és revival. Abban az értelemben kell használni, amely ilyen módon a népművészetek élő formái között tesz különbséget. A survival (ejtsd: szörvájvel) jelenti azokat a hagyományokat, amelyek szájhagyomány útján nemzedékről nemzedékre szálltak és értek el a mai napig. Revival (ejtsd: rivájvel) az újjáélesztést jelenti. Azt, hogy ha akár történeti esemény, akár bizonyos hatósági intézkedések, akár pedig az élet belső törvényei folytán a népek művészete meghalt, elfelejtődött, és egy újabb generáció szükségesnek tartotta a hagyományok újjáélesztését. Akármilyen hiteles formában tette is – mesterségesen hívta új életre. Ezt az eljárást hívjuk revivalnak. Nálunk Magyarországon ma, ott ahol survival van, erősítsük a survivalt, de ott ahol semmi sincs, kezdjük a magyar hagyományok revivalját.
E néhány idézet talán elegendő, hogy belássuk, a zeneszerző Lajthát épp elég tudatosság és érzelmi indíték fűtötte ahhoz, hogy néprajzosként, kultúratörténészként a tudományos aprómunkát is önzetlenül magára vállalja egy életen keresztül. Nyilvánvaló, hogy Bartók és Kodály nagyvonalúan kitervelt kutatási és publikációs akciójához való csatlakozása átgondolt lépés volt, önként vállalt elkötelezettség. Az általa elvégzett munkának nem csupán a minősége imponáló, hanem a mennyisége is. Lehet, hogy inspiráló gondolataihoz hiányzott még a reagáló közeg. De hagyatéka termékenyítően hatott a tudományos kutatásra. Iskolája, melyet Martin György közvetítésével tudtunk megragadni élesztője lett a gyakorlati mozgalmakra is. Nyilvánvaló, hogy nélküle nem léteznének a Táncházak sem, mert már a zenék megfejtésénél elakadtunk volna.
Befejezésül csak annyit, hogy lehetetlen a komponista Lajthát szembe állítani a néprajzkutatóval. Ezt az embert olyan motor hajtotta, amelynek két hengere volt. Lefullaszthatták az egyiket a körülmények, vagy a maga önsorsrontó egyenessége, de a másik teljes intenzitással dolgozott tovább, s vitte – amennyire lehetett – az alkotót is. Az, hogy mi itt a Hagyományok Házában ezt az egyik hajtóerőt emeljük ki és mutatjuk be kiállításunkon az egyszerűen csak azért van, mert mi ehhez értünk, a munkamegosztás erre predesztinál bennünket. De Lajtha László emberként is, példaképként is egy és oszthatatlan.
|
|
