|
Barvich Iván: A moldvai dobolásról / 3
Tekintsük hát táncházas moldvai dobunkat is célszerszámnak, ami valamit nagyon jól tud, vagy tudna, amire más konstrukció nem alkalmas. Mintaképünk lehetnek a bolgárok, törökök, akik mesterien virtuóz technikáját akkor sem értjük, ha látjuk, megfejtésében pedig jelenleg alig néhány hazai balkáni dobos tudna igazi segítséget nyújtani.
Magam a következő megfejtésre jutottam.
A dolog lényege abban lehet, hogy hagyni kell a dobot szólni. Mikor a bunkóval megütjük a vastagabb bőrt, az elkezd rezegni és alaposan kileng. A testben lévő levegő nyomásának hatására a szemben kifeszített vékonyabb bőr is lüktetésszerűen kidomborodik, majd visszahúzódik újra és újra. Ez az energia mozgatja a pálcát. A zenész dolga csak annyi, hogy szabályozza a gyűrűs ujjával, hogy a pálca hányszor pattanjon vissza a vékonyabb bőrről. Viszonylag kevésszer van szükség arra, hogy bal kézzel a pálcával ütést indítsunk.
Azokat a sűrű ritmusalakzatokat, melyeket a mesterektől hallhatunk, teljességgel lehetetlen csuklómozdulatokkal, vagy a kézfej elforgatásával létrehozni.
A pálcát két ujjal megfogjuk, a hüvelykujjat a kávára, vagy a bőr peremére tesszük. A pálcát a bőr síkja mellé függőlegesen kitartjuk néhány milliméterre és az alját kissé a dob felé mozdítjuk el úgy, hogy mikor a bőr éppen kidomborodik, a pálca alsó része nagyjából párhuzamosan érintse a domborulat alsó sugarát. A bőr és a pálca a domborulat közepétől a pálca alsó végéig terjedő szakaszon érintkezik egymással. Azért is vékonyodik a pálca, hogy a találkozás pillanatában meghajolva fel tudjon feküdni a domború ívre. Így jön létre a jellegzetesen éles, csattanó hang, amit minden dob a pereméhez közel ad ki. A pálca alsó vége játszik ebben döntő szerepet, közel lévén az alsó peremhez.
Adódnak persze hangszerelési problémák a hegedű/furulya-koboz-dob trió esetén, ugyanis a dob mély hangja összezeng a koboz alsó regisztereivel, ami a hangerő mellett szintén befolyásolja a kobzost, de a dallamhangszereseket is (Mi lenne például, ha a dob nem a bunkós oldalával fordulna a zenekar felé?). Segít még a dolgon a hangosítás is, de mellette még gyakran tompítják, fojtják a dob bunkós oldalát. Ekkor a zengés eltűnik és kevésbé zavarja a kobzot. Kopogósabb hangot kapunk, viszont a rezgés ereje is kisebb lesz, ami miatt a szemben levő bőr nem tud már annyira lüktetni, ezért a pálcának alig marad esélye pattogni, már ha azt valaki egyáltalán akarná.
Minél súlyosabb a fojtás a bunkó oldalán, annál gyengébb az éltető rezgés a másik oldalon. Tapasztalatom szerint nem a bőrre ragasztott, sem a ráfeszített, hanem a rajta lebegni hagyott, lehetőleg könnyebb anyag a megoldás.
A pattogás gyűrűs ujjal történő szabályozásával hihetetlenül gazdag és cizellált ritmusképletekhez jutunk. A dob többet tud, mint mi, csak hagyni kell érvényesülni.
Az a lehetőség van tehát a kezünkben, hogy éljünk ennek az ókori célszerszámnak az adottságaival és most már mi is tanuljunk meg rajta játszani.
Amit pedig megtanulunk, azt próbáljuk ki nyugodtan a csángó zenében (is).
|
|
